|
|
|
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
/Eckü/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő kéz, Vérfürdő nyak
Miért kell ez? Csak, épp úgy, mint az
Kérdés volt passz, ne szórakozz bazz
Hazaküld, hazafutás közben láttam nyomokban
A próbálkozás jeléül a picsaszőrömet is befontam
Meg lenyomtam száz fekvőt, nem tartod ez durvának?
Olyan, mint mikor a pinákban páros kézzel nyúlkálnak
Csodálkoztam én is, képzeld oda magad
Rajzoltam egy fogat, meg mellé egész sokat
Így már jó, többnyire van úgy, nagyrészt főleg
A középpontban állok, mint egy előszoba szőnyeg
Forró, mint a tőzeg, gyorsan lüktet, egész finom
Franciább, mint Lyon, a sajtos-párizsit is bírom
Tiszta dráma, mellé állok, magam alá esve
Igenis ez tetszik, de még inkább a nem se
/Royal/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Na mi a szitu ha? Te vagy itt a
Eres Pista péti alpinista, szemnek szájnak inger
Nem ingem, nem veszem, de meghajtom, mint az ingem
Nyomtatok a printer-face, hova sprintelsz, mész?
Rövid távfújás, bekészül, vigyázz, kész, start
Menjél, a snake már megint belém mart
Csak szóljál rám, ha idő és meghúzom a kart, egy szart
/Drezzick/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vagy tán gondolod? Csak nyugodtan
Skizofrén állapotban, egy helyben futottam
A végén már unottan, úgy unódtam
De veled még nem tudattam rejtett szándékom
Belső sugallat lesz, mi rúg majd ágyékon
Hogy végre kilépj az árnyékból
Meglepve tapasztalom, ízlik a péti pástétom
Lehet azért, mert nincs is
Neked szívderítő, nekem meg krízis
Így is, úgy is, hízik a májam végtére
Magasra rúg a túladagolás mértéke
Zenéből, zajból, ebből meg abból
Retinámra rámegy a sok halucinogén, klappol
Most már, csak egy bólintást dobjál
/Eckü/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Ha én lennék a Stan, akkor te lennél…a másik
Pofámba ásít a sötét, megkötözve érezteti velem van csak baja, pedig a csizmaszára faja
Drezzick, Royal haja nem egy kétméteres tuja
A helye-huja alap, mint a húsvétnak a nyula
Búja vágyak ne továbbja, hogyha kéritek
Egyszerűen nincs, mi meg vagyunk, itt a péti rap
/Royal/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
A part szakad, ott megrontalak
Bontalak is le-e, képletekben Isten állatkertje
Egyre inkább torzabb hangok, vágnak, mint a penge
Szándékosból véletlenbe lementem egy helyre
Asszem eltévedtem, semmi para, nem ejtettek fejre
???, meg be is darálom, elteszem
Zavarba sodor meg a bokor, mikor meglepően jól teszem
Az eszem megáll, legál, adjad még még még még
Magamnak én sávot váltok, akár a diót a rét
Mondták harap a pult vég, egy homály fedte vihar
??? spárgája, kit érdekel, minket itat
Vissza vár, ahol már véres táncot jár egy gyár
Szippansd el az égből, vágom, két darab egy pár
Hányok üveghegyen túl ha vár, magyar határ
Nekem beadták, hogy mongol vagyok, sztem meg tatár
/Drezzick/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Beágyazódott ott mélyen a talajban
Árnyékom a falon, néhány maszatban
Kivehető, ráfókuszál teljes alakba
Ha lenne feje, most biztos kacagna
Ha lenne keze, veled nem pacsizna
Biztos lenne hasizma, egy lány se pasizna
Ott az út végén fetreng kilapítva
Csak csak jha ha
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
