|
|
|
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
/Eckü/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő kéz, Vérfürdő nyak
Miért kell ez? Csak, épp úgy, mint az
Kérdés volt passz, ne szórakozz bazz
Hazaküld, hazafutás közben láttam nyomokban
A próbálkozás jeléül a picsaszőrömet is befontam
Meg lenyomtam száz fekvőt, nem tartod ez durvának?
Olyan, mint mikor a pinákban páros kézzel nyúlkálnak
Csodálkoztam én is, képzeld oda magad
Rajzoltam egy fogat, meg mellé egész sokat
Így már jó, többnyire van úgy, nagyrészt főleg
A középpontban állok, mint egy előszoba szőnyeg
Forró, mint a tőzeg, gyorsan lüktet, egész finom
Franciább, mint Lyon, a sajtos-párizsit is bírom
Tiszta dráma, mellé állok, magam alá esve
Igenis ez tetszik, de még inkább a nem se
/Royal/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Na mi a szitu ha? Te vagy itt a
Eres Pista péti alpinista, szemnek szájnak inger
Nem ingem, nem veszem, de meghajtom, mint az ingem
Nyomtatok a printer-face, hova sprintelsz, mész?
Rövid távfújás, bekészül, vigyázz, kész, start
Menjél, a snake már megint belém mart
Csak szóljál rám, ha idő és meghúzom a kart, egy szart
/Drezzick/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vagy tán gondolod? Csak nyugodtan
Skizofrén állapotban, egy helyben futottam
A végén már unottan, úgy unódtam
De veled még nem tudattam rejtett szándékom
Belső sugallat lesz, mi rúg majd ágyékon
Hogy végre kilépj az árnyékból
Meglepve tapasztalom, ízlik a péti pástétom
Lehet azért, mert nincs is
Neked szívderítő, nekem meg krízis
Így is, úgy is, hízik a májam végtére
Magasra rúg a túladagolás mértéke
Zenéből, zajból, ebből meg abból
Retinámra rámegy a sok halucinogén, klappol
Most már, csak egy bólintást dobjál
/Eckü/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Ha én lennék a Stan, akkor te lennél…a másik
Pofámba ásít a sötét, megkötözve érezteti velem van csak baja, pedig a csizmaszára faja
Drezzick, Royal haja nem egy kétméteres tuja
A helye-huja alap, mint a húsvétnak a nyula
Búja vágyak ne továbbja, hogyha kéritek
Egyszerűen nincs, mi meg vagyunk, itt a péti rap
/Royal/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
A part szakad, ott megrontalak
Bontalak is le-e, képletekben Isten állatkertje
Egyre inkább torzabb hangok, vágnak, mint a penge
Szándékosból véletlenbe lementem egy helyre
Asszem eltévedtem, semmi para, nem ejtettek fejre
???, meg be is darálom, elteszem
Zavarba sodor meg a bokor, mikor meglepően jól teszem
Az eszem megáll, legál, adjad még még még még
Magamnak én sávot váltok, akár a diót a rét
Mondták harap a pult vég, egy homály fedte vihar
??? spárgája, kit érdekel, minket itat
Vissza vár, ahol már véres táncot jár egy gyár
Szippansd el az égből, vágom, két darab egy pár
Hányok üveghegyen túl ha vár, magyar határ
Nekem beadták, hogy mongol vagyok, sztem meg tatár
/Drezzick/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Beágyazódott ott mélyen a talajban
Árnyékom a falon, néhány maszatban
Kivehető, ráfókuszál teljes alakba
Ha lenne feje, most biztos kacagna
Ha lenne keze, veled nem pacsizna
Biztos lenne hasizma, egy lány se pasizna
Ott az út végén fetreng kilapítva
Csak csak jha ha
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
