|
|
|
| Előadó: | Type |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Type Intelektual |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jaaaahh...
Közös próbálkozás
Intelektual meg a Type
Hééé...
Kecsó meg Hmv
Type:
Intelektual meg Type közös próbálkozás
Kecsó meg Hmv - nekünk ez a csodás!
Megütjük a szintet, ahogy azt illik
Mi reppel töltjük a poharunkat színig
Csak tesszük azt, ami az életünk értelme
Meglett valósítva, ami anno ellett képzelve
Dobd az éterbe, hallja meg mindenki
Intelektual meg Type nem szokott viccelni
Ezt nem játssza a rádió, nem látod a tv-ben
De itt vagyunk mi attól a hip hop képében
Hmv-t szeretem, de a többit sem gyűlölöm
Pár sorommal a közönséget üldözöm
Látom magam előtt a világfájdalmat
És ha eljön az idő nem kérek szánalmat
Ám ha utoljára is de én elordítom magam,
Ez egy közös próbálkozás hát halld meg a szavam!
[refrén:]2x
Hmv meg Kecskemét fog megint össze
Ezt is megértük itt van 2008 ősze
Kiállunk a placcra egy mikrofonba öltözve
Nincs behúzva a fék mi gátolna kötözne
Intelektual:
Type meg az Intel a szavak hegyén
Fantáziánk gazdag mit egy szar ponyva regény
Erről regélek röviden itt pár sorban
Erre csápol majd a Fásy meg a Korda
Hmvh meg Kecsó city fertája
Az ütemet diktálja
Eltérek a témától
Városom téglából
Fehér kecske téblából
Kilépünk az árnyékból
Jah jah...
Tiszteletem égtájnak mit délnek neveztek
Tiszteletem Type-nak Tiszteletem Szegednek
Felállunk a porból máról a holnapra
Gyógyszerünk a repp jegyezd fel a honlapra
Két ember két kapocs két város között
A barátság mint fegyenc szívünkbe szökött
16 sor megvan azt hiszem elég
Ez derék, jobb kezemmel fordulok feléd
[refrén:]2x
Hmv meg Kecskemét fog megint össze
Ezt is megértük itt van 2008 ősze
Kiállunk a placcra egy mikrofonba öltözve
Nincs behúzva a fék mi gátolna kötözne
Type:
Ez a két srác megbízható hidd el
Amit mondunk arra te nagyon figyelj
Mi a mának élünk merz nincs újrakezdés
Mert itt nem számít az egyéni tetszés
Reppeket beat-en én ebben hiszek
Arnold az iszik Ádi meg majd fizet:)
De ez fordítva is így megy hisz Nálunk minden közös
És a reppünk tiszta az elménk meg nem ködös
Felkészülünk arra milyen lesz az egész
De ha csak ketten tesszük az bizony nagyon kevés
És ezért álljon be a sorba minden olyan ember
Akinek első a repp és utolsó a fegyver
Ez csak egy próba de csinálunk még párat
Ez még nem teljes ez csak vázlat
Egy előkészült olyan mint a cefre
Még nem pálinka de attól erős ez a verze
[refrén:]4x
Hmv meg Kecskemét fog megint össze
Ezt is megértük itt van 2008 ősze
Kiállunk a placcra egy mikrofonba öltözve
Nincs behúzva a fék mi gátolna kötözne
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
