|
|
|
Hazug szavaktól égő lelkem a magány tépi szét,
De az ördög lesz a társam, utamon ő kísér,
Pokol tüzétől, forr a vérem, szívem nagyon fáj,
Fáradt lelkem égbe, testem a földbe vágy.
Rohanj el, a világból, a szél szárnyán szállj,
Rohanj el, ne nézz hátra, egy új élet vár,
Rohanj el, a világból, a szél szárnyán szállj,
Rohanj el, ne nézz hátra, menj, menj tovább.
Félelemtől, sajgó szívvel, az élet mondd mit ér,
Egy szép napon majd eljön, az ördög a lelkedét,
Bontsd ki szárnyad, a szabadság, a felhők között vár,
Sólyomként, a szelek szárnyán, a kék ég felé szállj.
Rohanj el, a világból, a szél szárnyán szállj,
Rohanj el, ne nézz hátra, egy új élet vár,
Rohanj el, a világból, a szél szárnyán szállj,
Rohanj el, ne nézz hátra, menj, menj tovább.
