|
|
|
Törött üvegszilánkok,
Az idő száll, ahogy homokot fúj a szél,
Szép emléknek tűnik a múlt,
Elsuhan és az élet véget ér.
Apró homok szemek,
Lassan peregnek és lenyugszik a nap,
Gyászoló tömeg a hant felett,
Értük most imát mond a pap.
Elmúlik az élet csendben s az óra körbejár,
Elmúlik, megfakul minden, az idő homokja messze száll,
Nincs remény, nincs megváltás, lelkünk a pokolra jutott rég,
Megszületni átok nem áldás, de vízzé sohasem válik a vér.
Életünk, sötét borús egén,
Csendben majd kialszik minden fény,
A túlvilági életet,
Úgy érzem eljátszottuk rég.
Az idő homokja,
Csendben pereg, és az óra körbejár,
Életünk elmúlik lassan,
Egyszer majd eljön a halál.
Elmúlik az élet csendben s az óra körbejár,
Elmúlik, megfakul minden, az idő homokja messze száll,
Nincs remény, nincs megváltás, lelkünk a pokolra jutott rég,
Megszületni átok nem áldás, de vízzé sohasem válik a vér.
