|
|
|
| Előadó: | Suhancos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Szabó Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
<Fankadeli>
Én nem így képzeltem, én nem is gondoltam,
én nem így álmodtam, miközben horkoltam.
Nagyanyám horgolta, apró kis terítők,
csak szorgosan, nehogy az osztályban,
kerítők, lettek a lányok, de mégse csattant csók,
Ferike hálóval, bár sehol pillangók.
Így ment az életem, és elfáradtam már,
pedig a szívem csak súgja, haver nincs határ.
Mit is tudnék még, mit is érjek el,
így is több ezer, magába énekel.
Engem ez érdekel, mármint a reppzene,
ha senki másnak, nekem akkor is tetszene.
Suhancos Balázzsal, na és a csapattal,
egyek vagyunk, mint markolat a ravasszal.
De a pisztolyom vízi csak, szavakkal lődözök,
istennel elbújtunk és szívatjuk az ördögöt.
<Balázs>
A perc a percben összefagy, és tartalmuk csakis te vagy,
egy repedés melyben elfeküdt, az egyszerűség szenderül és lépteimben felszakadt.
Számban olvad a képzelet, és nem hiszem, hogy észrevesz,
az ajkaid közti nevetés, egy eltévesztett szemfedél az alvás előtti mozdulat.
Ma nem, ma nem mozdul a perc, a testem elhever, a szám nem énekel.
Ma nem, ma nem futok veled, a magányon térdepel, minden kósza fej, ma neked sem felel, ma nem.
<Fankadeli>
Én nem is gondoltam, hogy ma megismerlek,
annyi nagy baj van, s mögöttük kis lelkek.
Apró eszekben, sok apró tévút még,
amiért józanul pedig, pedig én ihatnék.
Mindent félreért, vagy éppen eltusol,
s mivel félünk, a legtöbbünk meg elkussol.
Kezemben zászló van, üzenek valamit,
mi feltartóztattuk Babilon hadait.
A parlament épület, benne a gyűlés meghalt,
a Wall Street-i cápa minden ingolnát felfalt.
Ha én lennék a miniszter, engem lelőnének,
mert délután egykor, nem érne véget a péntek.
Itt dolgozni kellene, nem lenne apelláta,
és a TV sok kis feje többé nem abberrálna.
Persze te azt mondod, én is csúnyán beszélek,
ez a bizonyíték arra, hogy nem érted az egészet.
<Balázs>
Ma nem, ma nem mozdul a perc, a testem elhever, a szám nem énekel.
Ma nem, ma nem futok veled, a magányon térdepel, minden kósza fej, ma neked sem felel, ma nem.
A perc a percben összefagy, és tartalmuk csakis te vagy,
egy repedés melyben elfeküdt, az egyszerűség szenderül és lépteimben felszakadt.
Számban olvad a képzelet, és nem hiszem, hogy észrevesz,
az ajkaid közti nevetés, egy eltévesztett szemfedél az alvás előtti mozdulat.
Szombaton délelőtt Azahriah kitett pár képet az Instagram-oldalára.
Az első képen egy QR-kód látható, amely az ezen az oldalon található számlálóra mutat, ami hétfő délelőtt 11-kor jár majd le. A második képen ugyanez a QR-kódos grafika látható egy Károly körút – Király utca sarki reklámhálón. A poszthoz annyit írt: „kámbek”.
A zenész tavaly novemberben köszönt el ideiglenesen, akkor azt írta: „Itt az ideje megpihenni, sok dolgot helyretenni, gondolkozni, változtatni, de legfőképpen tanulni tovább és fejlődni”, és belengette a visszatérést is:
„Nem tudom, mikor találkozunk legközelebb de biztosan érzem hogy az a jelenés nagyobb lesz mint bármi eddig”.
Forrás: telex.hu
Fotó: Azahriah
