|
|
|
| Előadó: | Suhancos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szabó Balázs Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
<Balázs>
A maradék itt van bennem, a lélek az elment reggel,
lassan megszűnik minden, szétszednek újra azért mert nem kell,
a csontok közötti alvó ember, viszont viszik a többi rendszert,
lassan elköltözik minden amit kicsit szerettem.
A maradék itt van bennem, a lélek az elment reggel,
lassan megszűnik minden, szétszednek újra azért mert nem kell,
a csontok közötti alvó ember, viszont viszik a többi rendszert,
lassan elköltözik minden amit kicsit szerettem.
<Fankadeli>
Kettő a három, NC a Wear, ezt hordja ám sok pesti haver,
Fankadeli vagyis betyárvaker, ha kell ha nem, akkor is nyomom,
nyomogatom, a Balázs meg penget, itt én teszek rendet,
és akkor amikor úgy gondolom, holnaptól majd jófiú leszek és leülök apáddal.
Trécselek anyáddal, mint Kalánka kanállal, diákok tanárral, munkások főnökkel,
amíg te szívod a fogad, én odáig köpök el, ahol a kurta farkú malacka túr,
hol a szívünk csak az egyetlen úr, hol mindennap jut egy kis falatka kenyér,
ahol a Balázs is pénzért zenél. Nem pár szaros garasért, ne reméld, hogy a lányod időben hazaér,
Suhancos koncert olcsó a jegy, ha bal lábbal keltem prosztóba megy.
Sok ostoba segg csak irigy de van mire, nem csak a kamut lehet adni be,
lehet zenélni, lehet őszintén, nem csak feszíteni mint egy hőscincér.
Mint a Hooligans, mint az Ákos, ez arany a sárból nem a zsák fos.
Eredeti szöveg, eredeti zenével, a mi fajtánk föláll, a tiéd meg letérdel.
Na mi van öcsisajt, mi nem tetszik? Nézz ide alám, egy tini sem fekszik alattam,
én csak magamtól haladtam, te a riverben, én a patakban.
Balázs haja, nekem meg a testem, legóból van, egy jobbat kerestem,
de ha ez marad az se baj, csak gyerünk, Klárika néni éppen nem felügyel.
<Balázs>
A maradék itt van bennem, a lélek az elment reggel,
lassan megszűnik minden, szétszednek újra azért mert nem kell,
a csontok közötti alvó ember, viszont viszik a többi rendszert,
lassan elköltözik minden amit kicsit szerettem.
A maradék itt van bennem, a lélek az elment reggel,
lassan megszűnik minden, szétszednek újra azért mert nem kell,
a csontok közötti alvó ember, viszont viszik a többi rendszert,
lassan elköltözik minden amit kicsit szerettem.
<Fankadeli>
Az utcán, ahogy én látom a világot, dehogy látom, örülök ha kilátok,
a pupillám tele van tartósítóval, ahogy a múltam sok cifra discóval.
Oda járt Ferike 15 évesen, és mivel legó, rendesen szétestem.
A lassú számnál néztem a lányokat, mosolyra vadásztam, nemhogy tárogat.
Ez már más világ, itt már máshogy kell, jön a csaj és böfög meg vállon ver,
leszbi vagy? oké, de ne nevelj gyereket, tőletek most már tényleg hídba lemegyek.
Én ezt nem értem, ez nekem magas ám, hogy egy nő legyen nekem az apukám,
agybeteg emberek, agybeteg féltekén, bárkim lehetne, tőletek félteném.
Ezt nem értem, ezt én nem vágom, hogy is van ez ezen a mocskos világon.
Ezt nem értem, ezt én nem vágom, hogy is van ez ezen a mocskos világon.
<Balázs>
A maradék itt van bennem, a lélek az elment reggel,
lassan megszűnik minden, szétszednek újra azért mert nem kell,
a csontok közötti alvó ember, viszont viszik a többi rendszert,
lassan elköltözik minden amit kicsit szerettem.
A maradék itt van bennem, a lélek az elment reggel,
lassan megszűnik minden, szétszednek újra azért mert nem kell,
a csontok közötti alvó ember, viszont viszik a többi rendszert,
lassan elköltözik minden amit kicsit szerettem.
Iszik a szívem, aztán viszik na milyen, ez az érzés, hogy boldog a vérkép?
Eszik a szívem, aztán veszik az ilyen, húsos kis érzést.
Alszik a szívem, aztán addig van ilyen, ami belefér, az a két rész.
Csalós a szívem, aztán orvosok fizess, kézzel szedik szét a mézét.
A maradék itt van bennem, a lélek az elment reggel,
lassan megszűnik minden, szétszednek újra azért mert nem kell,
a csontok közötti alvó ember, viszont viszik a többi rendszert,
lassan elköltözik minden amit kicsit szerettem.
A maradék itt van bennem, a lélek az elment reggel,
lassan megszűnik minden, szétszednek újra azért mert nem kell,
a csontok közötti alvó ember, viszont viszik a többi rendszert,
lassan elköltözik minden amit kicsit szerettem.
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
