|
|
|
Egy ezrest tennék rá, hogy nem ismered a nevemet
De azt javaslom barátom, hogy hallgasd meg a rappemet
És remélem majd ráébredsz, a magyar rap sincs elveszve
És nem fogsz minket lenézni a hip-hop-unkat elvetve
Egy egomi srác vagyok, egomi barátokkal
Én ezt fontosnak tartom és szerintem okkal
Mert hát tény, hogy nélkülük nem mentem volna semmire
Ha nem lettek volna, én se jutok messzire
Még csak tizennégy éve vagyok én a világon
És sokan mondják, hogy a dolgokat még nem vágom
De épp eleget láttam, hogy tudjam mi a helyzet
Mc Dawe ha kell, Mindig nyújt segítő kezet
Refrén:
Ez vagyok én
Ez az én rappem
Ez az én szövegem
Ezt én teremtettem
Hiába mondod én látom
Hogy rappelni nem könnyű dolog barátom
Tudod lassan már nagyon sok az MC, és kevesebb a hallgató
És ez sajna már a rappjükön is hallható
Én is csak egy vagyok a nagyon sok közül
De egyszer majd kitörök a névtelenség mögül
Persze tőlem mondhatod, hogy száljak le a földre
És fikázhatsz engem nagyokat röhögve
De tudod mit haver? Én leszarom mit mondasz
Engem nem érdekel az a sok marhaság, amit összehordasz
Mert én nem azért rappelek, hogy te azt mond hú de jó!
Az igazi lényeg a sorok mögött található
Refrén:
Ez vagyok én
Ez az én rappem
Ez az én szövegem
Ezt én teremtettem
Az egy éve alakult budapesti bluegrass zenekar októberben Amerikában turnézott. A koncertsorozatot a Texas Sounds International Country Music Awards fesztiválon kezdve az év zenekara díjjal tértek haza.
Hét koncertet adtak a hajdani vadnyugat ikonikus városaiban
„Régi álmom valósult meg, hogy azokon a legendás vidékeken játszhattunk, amit annak idején a western filmekben láttam. Például Tombstone városa, ami Arizona déli részén a sivatag közepén fekszik. Itt forgattunk egy klipet, aztán délután kettőkor adtunk egy koncertet. De a Billy Bob (FortWorth), és a Maverick (Tucson) country klubokat is imádtam, ahol fantasztikus zenekarokat láttunk.” – próbál válogatni a tengernyi emlékből Kovács Kornél, a zenekar vezetője, énekese, akit az amerikai folkmuzsikáért rajongó közönség egy másik zenekarból, a Nyughatatlanból is ismerhet már.
A The Riverside Soul négyesét a turné valamennyi állomásán kirobbanó lelkesedéssel fogadta a helyi közönség, ami nem is csoda, igazán különleges élmény lehetett nekik, hogy valaki egy kis európai országból érkezve az ő népzenéjüket játssza.
A csapat a közelmúltban jelentette meg első lemezét, az utazásra írt legújabb, Unexpected Journey című dalukra pedig gyorsan forgattak is egy klipet az arizonai sivatagban, ami előreláthatólag a hónap végén debütál majd. De nem ez volt az egyetlen képanyag, amit kint rögzítettek, kapva az alkalmon, hogy a műfaj autentikus környezetében videózhatnak, több felvételt bezsebeltek, amik akár egy-egy útinaplónak is simán beillenének.
Sedona, vörös sziklas hegység, ahol oly sok western mozi játszódik, egyértelműen magával ragadta a társaságot. Videó itt.
„Az amerikai turnénk egyik legjobb koncertjét Phoenixben adtuk, nagyon jó volt a hely és a közeg minket is hangulatba hozott. Ezután érkeztünk Sedona-ba, ahol a főútról már látszott a lenyűgöző Cottonwood sziklás hegység, itt vettük fel a kedvenc gitárosom Doc Watson feldolgozását, a Streamline Cannonball című számot” – mesélte Kornél a felejthetetlen élményt.
A turnéról egy teljes összefoglaló videó is készült, amit itt láthattok.
A következő The Riverside Soul koncertek
2025. november 22. Debrecen, Incognito Club
2025. december 05. Budapest, Fat Mo’s
2025. december 17. Budapest, Renegade Blues Bar
Fotók: The Riverside Soul
