|
|
|
| Előadó: | Flegma Dogs |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Copy Con Téó |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[refrén: Copy Con]
Semmi sem állandó, mondhatni minden változó
Könnyek a szemben, érzések a szívben sok-sok millió
Rengeteg buktató, nem éppen könnyen járható
Az élet útja, mit taposunk minden percben lehangoló
[Copy Con]
Árad a víz, sok-sok hullám
Csap össze fölöttünk, de te ne parázz be
Sötét a street, de lám-lám-lám
Erőltesd meg magad és gyújts egy gyertyát
Vagy-vagy-vagy a valótlanban vagy
Kap-kap-kapd össze gyorsan magad
Csak-csak-csak dühből basszál oda, hey
Csak-csak-csak lépjél ötről hatra
Én tartom, a szintet míg hangod nem hallom
Én tartom, a szintet a napot nem lopom
Kitartom, felétek a mikrofonom
Fenntartom, a helyet a Con színpadon
Mert itt van fent minden, mire régóta vársz
Idefent tutira központban állsz
A közönség táncol, ennél jobbat nem kapsz
Itt könnyebben kibírod a szar napokat
[refrén]
[Téó]
Lassú víz partot mos, erős szél szagod hoz
Itt az idő nézz tükörbe, aztán bemutatkozz
Így végy nagy levegőt, húzz magadra lepedőt
Kelj fel és járj, hagyd el a heverőt
Percek íze szájba, rámozdulnék én a szájkra
Szabad vagyok nincs ketrec, mi engem bezárna
Tettet lezárva, egy gondolat, az is árva
Változik itt minden, de az ára drága
Bűzlik a fekete, megnyugtat a sárga
Fejem nehéz emlékekkel magát álomra hajtja
Míg egy reggel, még egy zöld, hűvös fű szag
Ez nem tetszik, de vállalom, pedig nem erőszak
Kopott erdő, halott táj, vagy mégsem
A falomon ott lógó ??? az csak az én képem
Az életem a mérgem, de azt megígérem
Minden változik egyszer, majd lecserélem
[refrén]
[Lizard]
Nézd a reményt, mi felcsillan több ezrek arcán
A fényt, ahogy küzd éjszaka elemi harcán
Ez a kép sem örök bennem, majd az idő segít rajta
Ez egy újabb szint a székre, a régit nem siratja
A zaj a csendet, a fény a sötétséget
A dallam rátett, a szavakkal majd téged
?? megszerzett pont annyi szívbe éget
Velem minden egyes ???, nézd az élet
Mááás, de nem is lehet soha olyan, amilyenre vágysz
A tangóhoz is 2 ember kell, vagy egy egész lánc
Az idő eldönti kinek megy jobban a tánc
Kinek enged szabad utat, kinek jut a sánc
Minden elmúlik egyszer, ami jó minden megváltozik
Amíg lesz szó, nem biztos, hogy társul tőle
Nem beszél, csak hullik a Tisza-part könnye
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
