|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Frontátvonulás |
| Megjelenés: | 1995 |
| Hossz: | 4:06 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Mega |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Emberek, emberek, emberek, nem látták itt ezt a férfit?
Itt, tessék mutatom, itt van a fényképe, tessék, tessék.
Jaj, kérem erőltessék meg az agyukat,
hát nem mond ez az arc önöknek valamit?
Ugyanis én ezt az embert keresem, meg akarom találni.
Úgy hívják, hogy Vizi, Vizi Miklós.
Ugyanis ez a Vizi tud valamit,
és én is szeretném tudni, amit ő tud.
Régi osztálytárs, jóban-rosszban együtt,
most meg eltűnt.
Miklós, Miklós! Vizi, Vizi Miklós, Mikós! (fütty)
Uram, uram, uram, maga, látom, hogy olyan az arca,
aki sokfelé megfordult.
Biztosan látta valahol?
Nem? Nem.
Akkor meg letagadják, biztosan letagadják nekem.
Csak itt állnak, azt hiszik, nem látok át magukon?
Mindenki tudja, hogy hol van
és csak itt áll, mint egy hülye!
Miklós!
Hol vagy, Vizi?
Miklós, Miklós!
És az emberek csak álltak.
Mindez 1979 késő őszén történt,
a Bajcsy-Zsilinszky út és az Arany János
utca kereszteződésében, csúcsforgalom idején,
hogy egy fiatalember egy fényképet lobogtatva
rohant az utcán, lökdöste a járókelőket,
többek között két férfit, akik néztek egy kirakatot
- egy órásüzlet kirakata volt ez - azt nézték,
mikor a fiú elszaladt az egyiknek a háta mögött,
meglökte és erre ez a járókelő odafordult
a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy:
- Ki ez, uram?
És a másik járókelő mondta ennek az egyiknek,
hogy: - Nem tudja, uram?
Egy Ecsédi nevű.
Rohangál az utcán.
Zaklatja a járókelőket.
Zaklatás. Zaklatás folyik.
Már az újságokban is benne van, uram!
Azzal a másik járókelő az egyiknek
a kezébe nyomott egy Esti Hírlapot,
amiben dőlt, azaz kurzív betűkkel szedve ez állt:
Vizi és Ecsédi találkozott,
és egymás szájából tépve ki szót,
említve sűrűn a régi időt
megittak két liter kávélikőrt
s mivel a lakásban más nem akadt
ráittak bizonyos konyakokat.
Éjféltájt Ecsédi sírva fakadt
nők nevét kiáltva, s házszámokat.
Házának számát, hol egykor lakott,
Vizinek ekkor eszébe jutott
tegnapról maradt még némi kevert.
Emlékszel, szerettük! Lelkendezett.
Mennyire szerettük, lelkendezett,
nem ittunk mást, csak keverteket.
Kiabálj addig csak nőneveket
konyhába kevertért míg kimegyek.
Vizi e szókkal hagyta el a füstös szobát
és már a konyhában találta magát.
És itt álljunk meg egy pillanatra,
mert itt kezdődik minden.
Ecsédi tehát berúgva, a szobában
a két karjára dőlve alszik,
Vizi pedig kiér a konyhába, megszédül,
a falhoz tántorodik, és megvilágosodása támad.
- Hogy kerülök én ide?
Én nem erre készültem.
Mi ez itt, ahol vagyok?
Miféle vonaton ülök, ki váltott erre jegyet?
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
