|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Frontátvonulás |
| Megjelenés: | 1995 |
| Hossz: | 4:01 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Mega |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Úristen, hol vagyok?
Úristen, hol vagyok?
Hát mikor váltottam menetjegyet,
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok?
Te, Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide,
ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok.
Itt nem is én vagyok.
Hisz' helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.
Jó, változtatni fogok - mondta Vizi -
ha itt maradok, végem.
Ha ez így megy tovább, végünk van.
Mit is csináltam eddig?
Semmit, semmit. semmit!
És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget,
odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta,
hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús.
Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja.
Persze halogattam, halogattam,
mint ahogy mindenki halogat.
És mindenki a halogatásnál rontja el.
Jó, akkor én nem halogatok tovább.
Még nem késő.
Tegyünk egy próbát.
Most lehet, mert most akarom!
Azzal odalépett a konyhaasztalhoz,
ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár,
megfogta a poharat, így, felemelte, így,
és elengedte.
A Vizi pohara ott maradt a levegőben.
Lebegett a pohár a levegőben,
Vizi nézte és tudta,
hogy mostantól kezdve mindenre képes,
mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban,
és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte,
hogy: - És maga ezt elhiszi, uram?
de a másik járókelő mondta, hogy:
- Olvassa csak tovább, mert most jön
az Ecsédire vonatkozó rész.
És a járókelő olvasta.
A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba,
hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.
És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy:
- Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták?
És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő
éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára,
és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy:
- Igen, itt hagyok mindent.
Új életet kezdek, új irányban.
Úgy, mint Arthur Rimbaud,
ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
