|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Nyugati pályaudvar |
| Megjelenés: | 1993 |
| Hossz: | 10:17 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Hungaroton-Gong Kft. |
| Stílus: | Acoustic, Spoken Word |
| Címkék: | Keressük! |
Tímeának babája nyáron fogant,
ám hét férfi szabta meg a vérvonalt.
Legelőször jött egy
középkorú jött-ment,
szerb, de tudni kicsi magyarul,
mutatni engemből fényes kvarcórája,
én, Dzsoko, tegnap börtön szabadul,
Mér? hova viszel engemet?
Mér? a kút mögé engemet?
Dzsoko volt az első
Tímeának kellő
férfi, aki jött s ment,
még néha benézett
kicsi kislány végett,
vagy Belgrádból üzent.
Tímeának babája nyáron fogant,
ám hét férfi szabta meg a vérvonalt.
Másodjára német
volt, aki benézett,
können Sie bitte mich ein puszika,
övé lenni az autó, övé lenni minden,
plusz még az övé lenni Tímea,
Madchen, hát ez a demokácia,
te majd jönni velem el oda.
Azután egy János
sármos vásáros,
vattacukor és gyöngy,
jött a nyári úton,
be szép vagy te húgom,
hajtsd fel a szoknyád s csönd.
Tímea a kútba néz, nő lettem, nő,
most talán rám visszanéz a teremtő.
És jött negyediknek
kettő, akik ikrek,
így kettő közül egyik ötödik,
Szovátáról jöttek,
erdélyinek tűntek,
utána azt mondták, hogy köszönik
a pénzt és a kicsi reggelit,
a lyányka hogy lefeküdött őnekik,
és mentek az ikrek,
magas póznát vittek
oda, hol a pénz van,
mentek a vásárba,
világ csudájára
hosszi, magas kalapokban.
Azon a nyáron Tímea határozott,
nő leszek, mint kút vizén a csillagok.
Hatodik egy Horváth
nevű magyar ember,
leragadt zöldhatáron a busza.
Tímea bár tudta,
hogy Horváth embercsempész,
mégiscsak megnyílt neki a blúza,
ámult Horváth, hogy mi van ott,
az égbe rakétajel hasított,
határőrök lőttek
égre riasztójelt
sírtak, menekültek,
perzsák és a kurdok
csúsztak-másztak bokrok
áldott védelmében.
Tímeának babája hát így fogant,
ki tudja, ki szabta meg a vérvonalt.
És jött hetediknek
buszról szökött herceg,
perzsa, a zöldhatárról menekült,
alig ment el Horváth
Tímea kebléről,
a perzsa odajött és lefeküdt.
Én lenni neked szerelem,
jöjj a világba énvelem,
vagyok neked perzsa,
legyél nekem bármi,
ő a hetedik volt.
Gyere hetediknek,
te valahonnan jött-ment
zárjad le a, zárd a névsort.
Ámultak a világ népei: Hogy lehet ez? Hét apa egyszerre!
Ecsédi oda is sziszegte Tímeának a kán mellén:
- Ezért a nyilatkozatért még számolunk! Arra nem gondolsz,
hogy milyen fényt vetsz a szülőhazádra?
Azt hiszik, hogy itt minden lány ilyen!
De Tímea visszasziszegte:
- Én szabad vagyok és engem csak az érdekel, hogy a
gyerekemnek egy apát szerezzek.
Egy bárkit! Beee!
Ám ekkor egy másik irányból, kiabálás hallatszott a népek piacán,
Ecsédi odakapta a fejét.
Termetes csauszok lökdösték ott széjjel a sokaságot dárdanyelekkel:
- Utat az állomásparancsnok úrnak, utat kutyák, utat!
És Ecsédi egy gyaloghintót látott elúszni lassan a fejek fölött, belőle
aranypénzt szórt egy gyémántgyűrűs kéz a tömegbe.
És Ecsédi felismerte a selyemruhás, piros öves nagyurat.
- Vizi! - kiáltotta - Vizi Miklós! Végre, végre! - és leugrott a lóról
(Tímea utána), és a testek között verekedték előre magukat,
de a csauszok visszalökték Ecsédit.
- Miklós! Én vagyok az, Ecsédi!
Az állomásparancsnok unottan fordította arra fényes tányérarcát.
- Nézz rám, Miklós! Na, Ecsédi! Negyven évig jóban-rosszban együtt!!
Az állomásparancsnok petyhüdten hunyorgott, majd ásított.
(Superwhite fogkrémet használt.)
- Ecsédi? Ecsédi? - morogta, de nem emlékezett.
- Hát nem emlékszel, Miklós?! Ecsédi! Na, Ecsédi!
Együtt szenvedtünk az elmúlt rendszer poklában!
Hát ennyire elvesztetted az identitásodat?
Tímea közbekiabált:
- Nem akar a gyerekem apja lenni?
Maga olyan nagy meg erős.
Valaki legyen az apa, lehetne éppen maga?
A kövér nagyúr álomittas arcát forgatta: Ecsédi... Ecsédi.,.
Az állomásparancsnok nem emlékezett.
- Na! Na! Együtt voltunk félálomban Kádár apó ölebei,
orosz akol ólmelege gyerekei.
Vizi. Ecsédi szól hozzád! Helló!!
-Ecsédi? Ecsédi? - Az állomásparancsnok nem emlékezett.
A csauszok a piac szemetébe lökték a régi barátot
(Ecsédi másodszor ájult el fél óra leforgása alatt!),
Tímea zokogva borult a testére:
- Bácsi kérem, bácsi kérem!
Ki lesz a gyerekem apja, ha maga itt meghal nekem.
Valaki legyen az apa! Lehetne éppen maga.
A gyaloghintó pedig lassú rabszolgáival, mint egy nagy rovar,
felkúszott a Nyugati pályaudvar bársonyszőnyeges lépcsőin.
Az őrszemélyzet, kéksisakos rendfenntartók tisztelegtek:
- How do You do, Mr. Vizi! Nice to see You.
Happy to meet You. It's a nice day, isn't it, dear Miklós?
- How do You do! - szikráztatta meg gyűrűit az állomásparancsnok,
miközben párnás kezével elkapott egy legyet, aztán a gyaloghintó
már bent is volt a nemzetközileg őrzött és ellenőrzött fellegvárban.
Itt olyan, de olyan illatfelhő fogadta őket, hogy Koko Sanell, miss
és mistris Dior, lőr blő, Aqua Brava, Opium, C'est la vie az Yves Saint
Lauranttól, Paloma Picasso, Rive Goushe, satöbbi, zárójel bezárva.
És Cheese-burger, Ham-burger, Bam-burger, Burger King és Bourbon
folyt patakokban, és az oldalfalakon szikrázó filmvetítések folytak,
hogy Veszélyes viszonyok, Csupasz pisztoly, Farkasokkal táncoló,
Twin Peaks, satöbbi, zárójel bezárva.
És gyönyörű meztelen nők futottak oda a gyaloghintóhoz,
lágyan kiemelték és talpára állították az óriás testet, legyezték.
Vizi hunyorgott és nyögött:
- Na, hogy állunk a bevagonírozással, lányok?
Az állomásparancsnok kérdésére a legszebbik meztelen nő
(egy olyan nagy combos, szőke, komoly dudákkal) lépett elő:
Vizi megcirógatta az arcát ennek a kedvencének
- mert láthatólag a kedvence volt neki ez a kirúzsozott fülű,
és mondta neki, hogy:
- Na mondjad, Marilyn, honey baby, honey-kám.
- Minden vagon tele -jelentette Marilyn -, a helybeli lakosság
kiválasztott példányai a helyükön, csak a 2-es vágányon
tapasztalható némi nyugtalanság.
- Na lássuk azt a 2-es vágányt akkor - és az állomásparancsnok
puha papucsain csoszogva megindult a 2-es vágányon várakozó
szerelvény felé, mert a Nyugati pályaudvar üvegcsarnokában
minden vágányon állt egy szerelvény, és az ablakokból emberfejfürtök
lógtak ki, hogy:
- Mr. Vizi! Mr. Vizi, mikor indulunk és hová?
Vizi megáldotta a vagonlakókat
- Nyugalom, emberek, nyugalom, magyarok - mondta sztentori hangon.
- Mint tudjátok, fiaim, nálunk a történelem, a társadalom fejlődése
vakvágányra futott, kiderült, hogy a sínek nem vezetnek tovább,
mi most hátramenetben visszajöttünk, az új vágányok kiépítése
folyamatban, ti vagytok a kiválasztottak, a Nyugati pályaudvar népe,
akik mindjárt indulnak.
-Jó, de mikor?- kiáltották a 2-es vágány szerelvényéről.
- Mindjárt, fiaim - mondta az állomásparancsnok, azzal intett Marilynnek,
és a combos szőke előrelépett, az egyik nyakát, nem, nem a nyakát,
az egyik lábát vette a nyakába, na és a másikon, azon pörögni kezdett,
a meztelen női sorfal mögé ugrott, ők is a nyakukba vették az egyik lábukat,
de a másikon nem pörögtek, hanem azon csak ringatóztak és énekeltek:
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
