|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Esszencia |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 2:34 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Születtem Magyarországon, nyolcvanhét éves vagyok,
fejemben összekeveredtek féldecik, s kormányzatok,
neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is.
Harcoltam két háborúban, túléltem az Istenbe is.
Elhagytam kérném vagy harminckilenc asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott,
tankcsapdába hugyoztam, ettem lótetemet
és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
túléltem mindeneket, féldecis rezsimeket,
egy magyar túlélő, címzetes vitézlő,
tönkrement lábain, de áll önök előtt.
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul,
kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
hát elszállnak az első szélre, mi lesz így, kérdezem én?
Csakhogy Vizi itt kitépte a karját a Halmos szorításából,
felpattant, és mondta, hogy:
- Bocsánat, elnézést, micsoda vita ez!
Nekem már rég meg kéne néznem, hogy hol,
mikor és milyen vonatok mennek innen.
Hogy mennek-e innen vonatok egyáltalán.
Elvégre azért vagyok itt, vagy, miért is?
És itt ennél a pontnál mintha megsüketült volna.
Látni látott, de nem tudta, mit,
kegyvesztetten imbolygott az asztalok között,
szörnyű állapot, így szokott eltévedni, aki el szokott,
a szemében piros lámpák gyúltak:
- VESZÉLY, VESZÉLY!
És lám, lám, már meg is jelent valaki
- ilyenkor mindig megjelenik valaki -,
aki hátulról közeledett,
oldalról belenézett a Vizi arcába,
és simán, jaj, de simán azt mondta:
- Látom, ismerem, tudom.
Én nem akarom meggyőzni,
hogy nincs meggyőződés.
Csak mellesleg, épphogy mellesleg,
csak annyit mondanék, mintegy ejtve, elejtve,
tartson velem, meghalni megyek.
Lesz egy mozdulatom, ismeri azt a csomót,
ami körbefon egy egyenest?
És az üres fejet belehajtva egy kerekbe,
elrúgva alul amin állunk, lefelé repülő,
a nyakon csinál egy választékot.
nem enged a testből a fejbe,
hanem szétrobbant mindent ott,
megállít, és ön csak fityeg.
Úgy, mint mindig.
Talán nem fityeg?
Hát figyeljen végleg.
Na, nem jön?
Én megyek.
És az illető, aki ilyenkor mindig jön, kötélverő?
Nem hiszem.
Az illető az arcát beletolta a Vizi arcába.
Na és ez talán magyarázatra szorul,
de, de most hagyjuk itt Vizit,
és nézzük inkább Ecsédit, inkább őt.
Ecsédi, aki továbbrohan a városban Vizi fényképével,
hogy a barátom, a barátom, nem látták, nem látták.
És aki véletlenül - hangsúlyozom, teljesen véletlenül -
a Baross térre lyukad ki, a Keleti pályaudvar mellé.
És itt üzletemberek közé keveredik,
megzavar egy üzletet, erre meg akarják késelni,
megverni, de végül csak föllökik Ecsédit,
aki olyan szerencsétlenül esik, hogy zuhanás közben
kihullik a barátja fényképe a kezéből,
és Ecsédi rögtön csúszva, mászva,
remegve próbál a lábak meg a cipők között
odajutni a barátja fényképéhez.
És ekkor - nem tudom, kinek mit mond -
gojzervarrott cipő, egy hatalmas,
fényesre suvickolt gojzervarrott cipő jelenik meg,
és rálép az Ecsédi kezére, és olyan fényes a cipő,
hogy az Ecsédi látja benne a saját képmását,
de nem ezzel törődik, hanem azt mondja:
- Hoppá, hoppá, hoppá, észnél legyünk.
Én ezt a cipőt valahonnan ismerem.
És a tekintete végigkúszik a nadrágszáron fölfelé,
a zakó csücskénél megáll, alapka - mondja -
még följebb pöttyös nyakkendő jobbra-balra
hófehér ing, fölötte kőkemény inggallér,
és ami a gallérra ráfolyik, toka, tokácska.
És Ecsédi fölpattan, hogy :
- Sas elvtárs, dr. Sas Norbert,
mindjárt mindent megmagyarázok, Sas elvtárs!
De Sas elvtárs rosszallóan csóválja a fejét,
és mondja:
- Csu, csu, Ecsédi, Ecsédi, Ecsédi,
hát mondja, maguknál vannak maguk?
Keverik, keverik Ecsédi, a jó Istenit maguknak!
Már megint addig ugrálnak,
amíg magukon a világ szeme - mondja Ecsédi?
Tessék, tessék.
És Ecsédi felnézett, és mondta, hogy:
- Sas elvtárs, én a Vizit keresem,
tetszik tudni, a Vizi Miklóst.
Sas elvtárs folytatta:
- Nahát, aztán a maga Vizi barátja,
hát egyszerűen nem ebben állapodtunk meg vele.
Hát a Vizi egyike volt a legtehetségesebb,
a leginkább szubvencionált koponyáknak
részünkről, ás tessék, most értesülünk,
hogy csinálja nekünk itt a felfordulást,
a botrányt, cirkuszozik.
Elnyír valamit teljesen zavaros irányba.
Halljuk, hogy itt a pályaudvaron kétes kijelentések,
messianizmus, részeg alakok.
És Ecsédi fölugrott a levegőbe,
majd mikor visszaérkezett, kérdezte, hogy:
- A Vizi a pályaudvaron van?
Azt tetszett mondani, hogy a Vizi a pályaudvaron van?
De Sas elvtárs folytatta, mint egy görgeteg, hogy:
- Mi hittünk a maga Vizi barátjában, Ecsédi,
hittünk benne.
És maga is, Ecsédi, nekem itt túllihegi a kérdéseket.
Nem veszi észre?
Összeakadhat a bajusz, Ecsédi!
Könnyedén!
Hát meddig kell még magukat védenem?
Én már fölülről lefelé,
én már mindenkivel úgy vagyok maguk miatt!
Már maga Sólyom elvtárs is haragszik!
Na, informáltam, pedig nem akartam.
De nem állom meg, továbbra is kiszivárgok!
Mi támaszkodni akartunk magukra, Ecsédi.
Maguk meg ránk, nem?
Azt akarják, hogy Karvaly elvtárs
foglalkozzon az ügyükkel?
Mert kezd már addig duzzadozni az akta odafele!
Vagy ki akarják fogni a vitorlánkból a szelet, Ecsédi?
Bevallhatja, ha ki akarják fogni!
És akkor Jézus, támaszkodunk mi másra.
Hála Istennek, tele van az ország tehetségesekkel!
Támaszkodni még lehet!
Itt van például a Lindauer,
hát egyike a legragyogóbb koponyáknak.
Ebből a Lindauerből, vagy kiből, csak úgy süt a tehetség.
Miket kell hallanom, hogy levegőben lebegő poharak,
csodavárás, ködevés, meg hogy maguknak
csak az egyik fele van itt, Ecsédi?
Hát, hol is van a maguk másik fele?
Meg tudná mondani?
Vigyázhatna a barátjára, barátom!
És Ecsédi megint ugrott egyet, és kérdezte:
- Sas elvtárs, tényleg azt tetszett mondani,
hogy a Vizi a pályaudvaron van?
Tényleg azt tetszett mondani?
És erre Sas elvtárs megfogta Ecsédi vállát,
és - ahogy csak egy Sas elvtárs tud nézni -
a sasszemével belenézett az Ecsédibe,
és mondta, hogy:
- Na, marad szépen, Ecsédikém, nyugodtan,
elengedi magát, relaxál, jó, jó fiú, jó.
És Ecsédi maradt is tátott szájjal,
Sas elvtárs pedig belenyúlt a zakója zsebébe,
kivett egy cukorkát,
és puff bele az Ecsédi nyitott szájába.
És hát eddig is gyönyörű hangon beszélt a Sas elvtárs,
de most még magasabb szinten kezdett énekelni,
úgy, hogy én azt alig tudom utánozni, ezt énekelte:
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
