|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Frontátvonulás |
| Megjelenés: | 1995 |
| Hossz: | 5:06 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Mega |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ollálá
és még egyszer ollálá.
Stollwerk, ez édes cukorparádé,
mondja utánam Ecsédi, igen, igen, igen.
Ollálá,
az íz, az íz simogatsz, andalítsz,
te szájpadláson és nyelvem hegyén
szerteszét ömlő édes íz.
Jaj, de jó, ollálá, jaj, de jó,
ez a süppedő forró,
ízből és szagból
összeszőtt szőttes jaj, de jó.
Ollálá,
mondjuk még százszor el,
hogy Stolwerk ez,
hogy ez édes, hogy ez cukorparádé.
Na, mondja utánam, Ecsédikém!
Igen, igen, igen!
Ollálá, lálálálálálá!
Jaj, de jó Ecsédi, sőt jaj, de jó is lesz majd!
Sőt, jaj, de jó máris, fenomenális!
Jaj, de jó mindig Ecsédi, mindig!
Ollálá, lálálálálálá!
Csüccs le csak Ecsédikém! Csüccs le és ollálá!
Na, csüccs le csak és csüccs le,
és csucsukálj csak
és mondd csak utánam Ecsédi: ollálá!
És Ecsédi állt transzban a Baross téren,
hogy lálá-lálá,
a szája sarkából édes nyál csordult,
Sas elvtárs pedig mosolygott, mint az üres országút,
és mondta, hogy:
- Jó, jó, Ecsédi, nagyon jó.
Majd mind a két aktatáskájával verdesni kezdett,
és egy idő után méltóságteljesen fölemelkedett
a levegőbe.
És az önmaga által kijelölt pályára állt természetesen,
csakhogy ebben a pillanatban megszűnt
az Ecsédire gyakorolt bűvös hatása,
és Ecsédi fölugrott, megrázta a fejét,
és szaladni kezdett alatta, hogy:
- Sas elvtárs, a Vizi a pályaudvaron van?
Azt tetszett mondani?
Tényleg a pályaudvaron van, azt tetszett mondani?
És erre Sas elvtárs egy kört leírt az Ecsédi felett
így, hogy:
- Lálálállá, Ecsédi, ollálá!
Majd még egy kört leírt, és azt mondta:
- Hányszor kell maguknak mondani,
Ecsédi, hogy hollálálá,
mondani Ecsédi mondani, mondani!!!
Azzal elsüvített, és az érces rikoltása már
az Astoria szálloda fölött hallatszott, hogy:
- Sas, Sas, Sas, Sólyom, Sólyom, Sólyom,
vételen vagyok, vétel, adás:
- Beszéltem a fiúkkal, jó fiúk ezek.
Sas még egy kísérletet javasol.
Sólyom, vétel, vétel, adás, adás, vétel, vétel, adás...
És ő így el.
Ecsédi pedig be a pályaudvarra,
ahol Vizit hagytuk az imént, amint éppen
azt kérdezte magától - emlékszünk -, hogy:
- Indulnak-e innen vonatok egyáltalán.
És ez egy nagyon veszélyes kérdése,
mert aki ezt kérdezi, az könnyen megbukhat,
mert ezt kérdezni a megingás jele.
És lám, jött is a hurkos ember,
de Vizi azt mondta neki, hogy:
- nem, nem törsz meg!
És hát persze, biztos ami biztos, elrohant onnan.
És futás közben mondta, hogy:
- Egy vonatot, egy vonatot,
egy vonatot nekem, a vonatunkat!
És rohant, rohant, míg egyszer csak
valami viszketésszerűséget nem érzett a gerinctájon,
olyat, mint amikor valami nincs rendben,
amikor meg kell állni.
És a Vizi megállt, megfordult,
és a pénztárgépet látta, mellette a pénztárosnőt,
és mondta, hogy:
- Igen, az a pénztárosnő.
És még egyszer odanézett, és látta, hogy egy férfi
éppen fúrja bele a fejét a pénztárosnő nagy szőke hajába.
És figyelte az arcot, ahogy az eltűnik,
meg előbukkan a hajszálak között.
És egyszer csak visszakapta a fejét, és mondta,
hogy:
- Úristen, az apám! Persze, ez a törzshelye.
Túlitta magát, nem fogják kiszolgálni,
kezdődik a kunyerálás.
De nem ment tovább, hanem hallgatta,
hogy mit mond az apja.
És az apja, ha lehetett még közelebb csúszni
a pénztárosnőhöz, éppen azt tette és közben
mondta, hogy:
- A fiamra akarok inni, asszonyom.
Azt hiszem, itt hagyott engem a fiam.
Ki lát az emberekbe, Emmácska, drága édes.
Azt mondja, én vagyok az ital. Nem vagyok megoldás.
Hm. És ezzel meg vagyok oldva neki.
Kisztihand, Emmácska.
Honnan tudhatnák ezek, amit mi tudunk?
Kérek szépen...hoppá, mit is akartam?
Azt hiszem, elfelejtettem a nevemet!
Nem, nem, nem, nem, nem, már megint megvan.
Nem, nem, nem, ez a fiam neve.
Az enyém is megvan, Emmácska.
Az enyém: idősebb Vizi Miklós.
És Vizi nézte maga előtt a padlót, vagy kövezetet,
vagy mi volt az, és mondta magában, hogy:
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
