|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza Cseh Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mink vagyunk a Horda
Száll a puszta porja
Bele patanyomba
Mink vagyunk a, mink vagyunk az
erre járó szemenszedett horda,
mink vagyunk a, mink vagyunk a
szélkavarta fajta puszta porja
Puszta fajta porja
Puszta fajta porja
Puszta fajta porja
Iga, kaloda, korda
nyűg, istráng, hám, csorda
pányva, béklyó, szolga
Mink vagyunk a, mink vagyunk a
belenyomva patanyomba porja
Mink vagyunk a, mink vagyunk a
belenyomva patanyomba porja
Szolga csorda horda
Szolga csorda horda
Szolga csorda horda
Szolga csorda horda
Ecsédit lekapta egy tatár a tevéről, maga elé rántotta a nyeregbe, és fokhagymaszagú lehelettel borzasztotta.
Aztán karikák Ecsédinek, fényes gömbök a szem előtt, köhögés a porfelhőben, majd hirtelen csend lett. Ájult, puha némaság, mint a negyvenéves álomban hajdanán.
Amikor Ecsédi ismételten felocsúdott, látta, hogy a tatárok már lemozdonyoztak, egyesek kardjukra dőlve bóbiskolnak, kápát igazítanak, jellegzetes ugató hangjukon jót nevetnek, és az a tatár, aki előtt Ecsédi ült a nyeregben (ez maga a kán volt), kezében egy költő zengő koponyája, néha kortyolt belőle egy kis velőt, és közben kamerába néz, aranyfogsorral nevet, és arról nyilatkozik a BBC-nek és egyéb nyugati újságíróknak, hogy az egész csak ijesztgetés volt, ők jó fiúk, ez egy népszokás, folklórbemutató, és késsel metszett szemével bele is kacsintott egy osztrák kamerába. Még azt is nyilatkozta a tatár kán, hogy mindenki azt mondja ugye, hogy mi tatárok így meg úgy, hogy bűnösök vagyunk (a tolmács az fordított), de hát ez ma már népi játék, és az mért baj az, hogy mi tatárok ugye nem ismerjük a keresztény bűntudatot.
És ekkor a kán háta mögül, a ló farától kihajolt egy kicsi szőke fej deréktájon, és odasziszegett Ecsédinek (aki ugye a ló nyakán ült, mint zsákmány);
Bácsi kérem, bácsi kérem! A nevem Tímea, elrabolt keresztény hajadon vagyok, kilencedik hónapos terhes, mindenórás.
- Állj! - ordította Ecsédi a kamerába, olyan hangon, hogy a kán is abbahagyta a nyilatkozatot - Itt kérem - mondta Ecsédi hibátlan angolsággal hátramutatva - egy elrabolt lány is van!
Lawrence rúgtatott elő tevéjével a tömegből, a kán mellé léptetett, és mivel szívből kedvelte az elmaradott népeket, egyben kitűnően ismerte a TV médiumtermészetét hibátlan tatár nyelvjárásban a következőket súgta a kán szőrös fülébe:
- Idefigyelj, te kán. Ha most itt az egész világon megtudják, hogy te kislányokat izélgetsz, akkor itt békefenntartó-megtorló akciót lesz, és stande-pityere (ezt is mondta Lawrence, stande-pityere, ami tatárul úgy hangzik uhaliamma me), akkor gazdasági szankciókkal sújtja a művelt világ a tatárokat, úgy vigyázz, ezt a műsort itt most szenátorok is látják, és ha belőled 2 hét múlva bankigazgató lenne - márpedig az leszel, ha itt sikerül a szerkezetváltás - akkor majd mit kezdesz ezzel a folttal a múltadban. He?
A kán bólintott, hogy értette, a kamerák felé fordult, aranyfogsorral mosolygott, aztán maga elé rántotta Tímeát, a mellvértjére ölelte őt is meg Ecsédit is, és azt nyilatkozta a művelt világnak:
- Nem vagyok én komitácsi barbár, kommunista bitang, sem hegylakó párttitkár, ezt a két foglyot ezennel szabadon engedem. Éljen New York, éljen Rockefeller!
Óriási üdvrivalgás tört ki a piacon, a virágárusok virággal, konfetti-esővel és egyebekkel dobálták a kánt, egy angol tolmácsnő szájon csókolta nyelvesen, lerángatták a lováról és feldobálták a levegőbe. És miközben a művelt világ magába fogadta a megtért barbárt, helyette Tímea nyilatkozott az összes TV állomásnak, szatellitákon keresztül mondta el az ő történetét. Ez a történet, amely körülbelül másfél órán keresztül tartotta izgalomban a világ közvéleményét, így kezdődött:
-Kedves Világ? Benda Tímea vagyok, fogaim épek, és szűz voltam egészen tavalyig. Tanyasi lány vagyok, édesapámmal éltem a dél-magyar határvidéken...
- My God! - fordult a kamerák felé Lawrence: - Mint látják, terhes a picim!
- Kilenc hónappal ezelőtt - folytatta megrázó nyilatkozatát Tímea - édesapám elhalálozott. Ekkor én a holttest mellől felállván a kúthoz mentem, hogy vizében megnézzem arcomat. És megállapítottam, hogy szép vagyok, hölgyeim és uraim. Tanyánk a kereskedelmi utak kereszteződésénél épült a zöldhatáron...
-Na jó, de ki az apa? Goddam! - kiáltott fel Lawrence. És akkor az egész világ felszisszent. Emberek hajoltak előre New York-ban, Máltán és Grúziában a karosszékeken zsámolyokon és gyékényeken, afrikai putrikban, karóba húzottak biccentették előre a fejüket, hogy jobban lássák a képernyőt, (egy híresen nyugodt svéd ráordított a feleségére: Most ne pofázz, Tímea meg fogja mondani, ki az apa!), és másnap a világlapok így kommentálták az eseményt:
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
