|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Nyugati pályaudvar |
| Megjelenés: | 1993 |
| Hossz: | 5:09 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Hungaroton-Gong Kft. |
| Stílus: | Acoustic, Spoken Word |
| Címkék: | Keressük! |
Valami délutánban,
valami Tímeának,
amikor szél van és délután van,
valami szélütött délutánban,
nejlonzacskók havában,
tíz lengyel kórusában
Valami Tímeának,
valami délutánban,
valami megkevert nagyvilágban,
ahol is népeket megvizsgálnak,
gyereke lett Tímeának,
gyereke lett - én láttam.
Guggolva rá szemétre,
sóhaj és hangok nélkül,
tíz lengyel széltoló kórusában,
valami szélütött nagyvilágban,
nejlonzacskók havával
keverve vére, vére.
Na végre, végre, végre,
új ember néz az égre,
oda, hol végzi majd, az égre,
na végre, végre, végre.
Na végre, végre, végre,
újszülött néz az égre,
nejlonzacskók havára
leesett véres pára.
Leesett véres pára
nejlonzacskók havára,
ez vagy te, gyermeke Tímeának,
tíz lengyel széltoló kórusában,
Valami Tímeának,
valami délutánban.
Valami Tímeától,
valami délutánból,
valami szélütött mindenségben
új ember lett és én nézve néztem,
oda, hol ott a végzet,
a gyermek égre nézett.
Na végre, végre, végre,
új ember néz az égre,
oda, hol végzi majd, az égre,
na végre, végre, végre!
Na végre, végre, végre,
új ember néz az égre,
föl, föl az égre, égre, égre,
az égre, égre, égre.
Ezt éneklem nekik. Ez a hír.
Arábiai Lawrence azt mondja nekem erre fel, miközben a tatár kán a torkát szorongatja:
-Well, maga ezzel azt akarja mondani, hogy itt van ez a helyzet, a kelet-európai helyzet, és abból lesz valami. Nagy felfedezés, mondhatom. Hát persze, hogy lesz valami.
Én, a Hírnök: - Igen. Lesz valami. Legalább egy gyerek.
-Well, egy gyerek - Lawrence legyint a tatár alól. - Gyerekek mindig voltak.
-Valami biztos lesz! - üvöltök én. - Ebből ki fog jönni valami. Akár egy korcs. Egy KORCS!
Erre azt mondja nekem Ecsédi a szupermarketban:
- Te nagy marha vagy, Hírnök. Mi lesz Velünk? MIVELÜNK? Un minket az egész világ. Hát nem látod?
De én máris a piacon vagyok, fogom a gyereket, merő vér meg víz, meg minden, és megszakad a torka, úgy vonyít, de én megyek föl s föl, a Négyarcúhoz, és mondom neki:
- Uram! Én vagyok a Hírnök. A Bartók Béla úton lakok. Tudok az egészről. Itt a gyerek. Akkor ez most mi dolog, Uram? Mi végre, Uram? Mi végre?
Az angyalok összenéznek: ki ez, mi ez?
Az pedig, Aki El Van Felejtve, felüti négyarcú fejét, int, hogy a végítélet legalább holnapig elmarad és mondja:
-Na jó, most menjetek haza.
Hát akkor: menjünk már megint haza. Barátaim, bajtársak, az Isten áldjon meg minket, már megint nem.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
