|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Frontátvonulás |
| Megjelenés: | 1995 |
| Hossz: | 10:46 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Mega |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Én önt várni fogom
egy pályaudvaron,
egy füstös étterem
lesz a székhelyem.
Itt ön miatt időz
egy aranyruhás dizőz.
S hallgatja énekét
egy szélsodorta nép.
Én távollévőm szívszorongva kérem,
kart kitárva itten állok térden.
Hozó vonatját seregelve várjuk,
hívőn hisszük, irányunkba száguld
álommozdonyán.
Egy álommozdonyon
ön felém tart, tudom
és a félreállított
váltókon átrobog.
És mondhat bárki mást,
a nagy találkozást
megérjük még, tudom,
a pályaudvaron.
A pályaudvaron,
hol mindenki rokon,
hol nincsen semmi más,
csak egy nagy várakozás.
Itt mindnyájunknak ugyanaz hiányzik,
egy távollevőt hiányolunk váltig.
Hozó vonatját seregelve várjuk,
hívőn hisszük irányunkba száguld
álommozdonyán.
Én önt várni fogom
a pályaudvaron.
Itt ön miatt időz
az aranyruhás dizőz.
Ta-ra-ta-ra-ra...
És már mindenki énekelt az étteremben,
amikor belépett Ecsédi, és látta,
hogy a barátja egy asztal tetején áll.
És odarohant hozzá, és mondta, hogy:
- Vizi, megvagy, jaj, de jó, hogy megvagy.
Gyere, gyere, tudom, hogy tudod.
Gyere, mondjad, hogyan, hová, merre.
Tudom, hogy tudod, gyere, Miklós, gyere.
Gyere, Gyere!
És rángatta egy oszlop felé,
és Vizi pedig mint egy fadarab követte,
és Ecsédi meg is állt és kérdezte, hogy:
- Miklós, rosszul vagy?
Vizi Ecsédihez fordult, és mondta:
- Nem Ecsédi, egy cseppet sem vagyok rosszul.
Csak azt akarom mondani, hogy elég ebből.
Én nem tudom, hogy hányadszor csináljuk ezt,
kétszázadszor vagy háromszázadszor,
hogy találkozunk az utcán, úgy csinálunk,
mint hogyha véletlen találkoznánk.
Aztán felmegyünk hozzám,
megisszuk a konyakot, kávélikőrt, keverteket,
aztán én lejövök ide a pályaudvarra,
és úgy csinálok, minthogyha meglepne,
hogy innen nem mennek vonatok,
te meg fellármázod a várost.
Elég ebből, Ecsédi. És Ecsédi kérdezte, hogy:
- Te, Vizi, abba akarod hagyni?
Hát már olyan jól benne voltunk.
Néha már mások is élvezték.
Most mit fogunk csinálni?
S Vizi azt mondta, hogy:
- Nem, Ecsédi, ebből elég.
Ecsédi tűnődött.
Aztán újra kérdezett, hogy:
- Miklós, azért van egy titokzatos dolog az egészben,
és bár én sem tudom, hogy hányadszor csináljuk ezt,
kétszázadszor vagy háromszázadszor,
de még mindig meglepődik a Sas elvtárs is,
tudod, amikor a pohár ott marad a levegőben.
Hát azért mutass nekem valakit,
aki ezt utánad tudja csinálni.
Tessék, mutass egyet!
Egyet mutass, tessék!
És Vizi fáradtan elmosolyodott, és mondta, hogy:
- Hát igen, azt még tudom. Azzal odalépett
- rengeteg pohár volt az asztalokon a restiben -
odalépett az egyikhez, megfogta, így,
felemelte, így, és elengedte.
Vizi pohara megint ott maradt a levegőben.
Állt a pohár a levegőben.
Vizi meg Ecsédi nézték.
Ecsédi szólalt meg előbb, és mondta, hogy:
- Te Miklós, vegyük az energiát m2-nek.
De Vizi ráförmedt:
- Hagyj békén a tömegvonzással meg a hülyeségeiddel.
De Ecsédit nem lehetett megállítani.
Folytatta, hogy:
- Te, Miklós, mert te még nem gondoltál arra,
hogy a pohár levegőben maradásakor
a hidrogénatomok átalakulása héliummagokká
létrejöhet a hozzá szükséges 55 millió Celsius fokon,
most ne törődj azzal, hogy a magfúzió fenntartása
még megoldatlan, hanem arra gondolj,
hogy ez kihat a Földön, mint forgórendszerben,
a mozgó-tárgyakra érvényes korioliszerőre, ha?
S Vizi legyintett, hogy:
- Ecsédi, mindez a két hatás a Föld forgásának
a lassúbbodását vonná maga után.
És ekkor Ecsédi talányosan kérdezte, hogy:
- Tíz a mínusz nyolcadikon nagyságrenden?
Így a Nap, a 24 óra a tíz mínusz nyolcadikonod részével,
tehát körülbelül százezred másodperccel rövidülne, Miklós?
S Vizi homloka gyöngyözni kezdett, s mondta, hogy:
- De hát a Föld forgásához és efféle változásaihoz
tíz a mínusz tizediken is elegendő.
Ecsédi bólintott, és mondta, hogy:
- Tehát tíz a mínusz kettediken van a kezünkben, Miklós.
Tíz a mínusz kettediken van a kezünkben.
Vizi nézte Ecsédi kezét, és suttogta,
aztán sikoltva kiáltotta, hogy:
- Nem a kezünkben, Ecsédi, nem a kezünkben van,
a vonatban. A vonatban van, Ecsédi!
Nem a kezünkben, a vonatban lesz, Ecsédi!
A vonatban, a vonatban, a vonatban, a vonatban!
És másnap Budapest lakossága a következő
fantasztikus élményben részesülhetett.
Egy hatalmas mozdony zúzta szét
a keleti pályaudvar homlokzati üvegfalát,
és kirobogott a térre, mögötte kocsik,
tehát szerelvény volt. Ablakokon,
kéményeken emberek ültek, sírtak, nevettek,
énekeltek és kalapokat is dobáltak.
A szerelvény pedig végigdübörgött a Rákóczi-úton,
át a Blaha Lujza téren, el a Rókus Kórház mellett.
Emberek özönlöttek köré és szaladtak mellette
a Kossuth Lajos utca irányában.
Rázkódástól a Ferencesek templomában
egy harang kimozdult a helyéből,
és kondult egyet. Az árvízi hajós pedig,
Wesselényi Miklós -aki egy domborművön
éppen egy fuldoklónak nyújtja az evezőjét -
ő is utánanézett a vonatnak.
Az addigra pedig már a Felszabadulás téren át
a Március 15. térre érkezett.
Petőfi csak intett nekik.
A vonat meg tovább: Vörösmarty tér,
József Nádor tér, a két nagy magyar csak lengette,
lobogtatta bronzköpenyét.
A vonatnak irány a Roosevelt tér,
ahol a Magyar Tudományos Akadémia felső ablakain
kihajolt Széchenyi és Arany János,
és integettek ők is a vonatnak és az utasoknak is.
Ekkor már a Lánchíd nyögött a lokomotív kerekei alatt,
amint haladt át Buda felé.
Persze Vizi és Ecsédi vezették a mozdonyt,
amelyik végül is megállt a Clark Ádám tér hatalmas
bejáratánál, az alagút eltátott szájával szemközt.
Rengeteg ember tolongott a téren,
zenekarok játszottak, petárdák robbantak,
a hangszórók pedig azt kiáltozták, hogy:
Éljen Vizi, Éljen Ecsédi!
Éljenek a Keleti pályaudvariak!
Éljenek, akik helyettünk is vártak!
Éljen, Éljen!
És aztán megint hangorkán, megint konfettik,
megint virágeső, megint diadalordítás,
és Vizi elfogódottan piszkált valamilyen alkatrészt
a mozdonyban, és nem vette észre,
hogy a barátja otthagyja őt és lemászik a mozdonyról,
átfúrva magát a tömegen, megáll a tribünnél,
megvárja, míg az emberek egy kicsit elcsendesednek,
és mondani kezdi, hogy:
Most, hogy ilyen szépen együtt,
mindig erről álmodtam,
örömünknek napja elgyütt,
végre összehangoltan.
Ha én mostan költő volnék,
jobbat tudnék, mint ez itt,
rímek között pancsikolnék,
úgy köszönteném Vizit.
De mivel én költő nem vagy-
ok se vagy, csak okozat,
gondom nem is kicsi, ám nagy.
Nem is mondok nagyokat.
És ezt is hatalmas üdvrivalgás és hurrázás követte,
és megint virágeső, megint petárdák.
És utána tűzijáték, tűzijáték, igen tűzijáték volt.
És a tűzijátékot természetesen a televízió is közvetítette.
Vizi meg Ecsédi otthon nézték a műsort,
végül Vizi maradt tovább,
s amikor vége volt az adásnak,
kikapcsolta a készüléket,
átment a másik szobába,
ahol Ecsédi a két karjára dőlve részegen aludt,
Vizi odament hozzá, belemarkolt a hajába,
felemelte, és beleordított az alvó arcba, hogy:
- Ha nekem itt még egyszer nők nevét kiáltozod,
meg házszámokat, ennek vége, érted?!!!
Ennek vége, értik?!
Harminc méter magasan lebegő „szellemek” kísérik a Holdat, lenyűgöző légi táncot lejtve, a földön gigantikus zsiráfok bandukolnak fel s alá, máshol színes óriási papagájok játékos energiával töltik be a teret. Egy energikus, látványos utcai zenés-színházi előadás a közösségi terek művészi birtokbavételét ünnepli. És hatalmas vitorlák lebegésében a kortárstánc és cirkusz fúziója is felbukkan. De lássuk, mi más teszi még izgalmasan látványossá és elgondolkodtatóvá a Nagy Utcaszínház és Sétáló Utcaszínházi produkcióival a Sziget idei forgatagát.
Fotó: Sylphes - Aerial Ballet
Kétségkívül a Sziget sokszínűségének meghatározó elemei a fesztivál területén bárhol felbukkanó Sétáló Utcaszínházak, melyeket mindig nagy tömeg kísér keresztül-kasul a forgatagban, valamint a Sziget fölé emelkedő Nagy Utcaszínház, ami esténként, a Nagyszínpad programja után tölti be a körülötte lévő teret.
Ez utóbbiként idén a Sylphes - Aerial Ballet spanyol légibalett-színházi produkciója érkezik a Szabadság Szigetére. Az előadás különleges módon ötvözi a légi táncot és Vivaldi "A négy évszak" című zeneművét, melynek során a művészek több mint 30 méter magasban, a levegőben mutatnak be hipnotikus, balettszerű mozdulatokat, a szinkronúszás és a klasszikus balett eleganciáját idézve. A varázslatos és lebilincselő produkció különleges kapcsolatot teremt a közönség, a tánc és a zene között. Kihagyhatatlan élmény lesz a Szigeten.
A Sétáló Utcaszínházak sorában az Always Drinking Marching Band egy európai utcai zenekar és performansz csoport, amely 1997 óta működik. A csapat szinte egész Európában turnézott már, produkciói élénk, interaktív utcai előadások, amelyben a zenekar javarészt fúvós hangszereken játszik, miközben a tagok bohócos, színházi elemekkel színesítik a műsort. Előadásaikkal azt hangsúlyozzák, hogy a köztereket a művészet és a közösségi élmény számára tartják fenn, dinamikus előadásukkal a közönséget is bevonva egy igazi utcai fesztiválhangulatot teremtenek.
A spanyol Troula Theater Hexagonum című erőteljes előadása minden nap felbukkan majd a Szigeten, melyben a modern világ fejlődésének összes kihívása megelevenedik a zene, az óriásbábok és a pirotechnika igéző méhkasában - megmutatva az emberi cselekedetek hatását a Földre.
Fotó: Troula Theater Hexagonum
A Sétáló Utcaszínházak nemzetközi felhozatalát egy hazai projekt is színesíti
A GENOA: Winds and Waves előadás egy vitorlára emlékeztető szerkezet köré épül, amely az alkotók kezei között folyamatosan új formákat, és funkciókat ölt.
Az előadásban a közös mozgás és harmónia megteremtése áll a középpontban.
Fotó: GENOA: Winds and Waves
Az előadók együtt dolgoznak, hogy a vitorlák lendületes mozdulataiban megmutassák az összhangot, a bizalmat és a közös ritmus erejét. A produkció egy pillanatra kiszakítja a nézőket a mindennapok sodrásából, és egy olyan világba hívja őket, ahol a jelenlét, a könnyedség és az áramlás érzése uralkodik. Meditatív utazás, amelyben a nézők maguk is részeseivé válhatnak a pillanat szépségének.
A Teatro Pavana egy utcaszínházi társulat, amely nagyméretű, élénk bábfiguráiról, köztük zsiráfokról és papagájokról ismert. Különböző helyszíneken adnak elő sétálós előadásokat, amelyekkel egyedi alkotásaikat keltik életre a közönség számára. A Zsiráfok és Papagájok felvonulásában a zsiráfokat szoborszerűnek és nyugodtnak írják le, míg a papagájok színfoltot és élénk mozgást adnak hozzá.
A Duo Gancho egy magyar–spanyol artista páros, akik akrobatikus ügyességgel és lehengerlő humorral nyűgözik le a közönséget világszerte. Patrik, a zsonglőr és artista, valamint Jesús, a temperamentumos akrobata több mint öt éve járják a világot és látványos szaltókkal, kézenállásokkal, pantomimmel és pimasz humorral sodornak magukkal mindenkit. Az AcroMobil Show egy veterán kiskocsival gurul végig a Szigeten, körülöttük pörgő buzogányok és karikák repülnek, miközben garantált a nevetés. Céljuk egyszerű: felejthetetlen élményt nyújtani bármelyik generációnak, bármelyik kontinensen.
Az Oakleaf: Explorer/Flower Power előadása egy vibráló táncos tisztelgés a természet virágzó energiája előtt.
Fotó: Oakleaf: Explorer/Flower Power
Cumbia, salsa és lüktető öröm, nincs olyan láb, ami ne mozdulna meg. A táncosok egyesülnek a természet színeivel, és magukkal sodornak mindenkit egy zabolátlan, ünnepi utazásra. És hatalmas buborékok óriási forgatagában is elmerülhetünk a Szigeten, ahol Óriásbuborék Show változatos formájú lebegő alakzatai már messziről hívogatják a közönséget.
Kiemelt kép: Sylphes - Aerial Ballet
