Előadó: | Crappy |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Crappy |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
maki a hiányodat érzem minden reggel, ahogy felkelek
szívből jövő sorok, nem csak nagy szavakkal kertelek
tudod nagyon jól, hogy féltelek, nem egyszer megkértelek
ne hagyj magamra, egyedül eltorzul az összkép
egy személy az össznép, a táj halvány és csendes
nem meg szokott, rendes, csak magammal vagyok kedves
a kezem izzad, nedves, túlságosan izgulok
ha nem tartasz velem, lehet rossz irányba indulok
mások verset írnak, én meg elmondom egy dalban
fülek vannak a falban, így mások is hallják
nem kell az hogy adják, rádióban, tv-ben
úgy se értem szavaid, a kis városunk szélében
nem nyomok sokat széltében, de kárpótlolom centivel
most be kell érned ennyivel: elárulom Szeretlek
míg élek el nem feledlek, örökké tartó emlék
hiába kérnéd tovább lépjek, én egydül nem mennék..
refr 2x
ez egy levél tőlem Neked, melyben üzenem, hogy szeretlek
egy levél tőlem Neked, mely elárulja hiányzol
szívemben még virágzol, sárga rózsa szírmokkal
mit soha nem szeretnék letépni...
néha sírva fekszek, sokszor megbántam mit tettem
nem kérem, hogy megbocsájtsd amit ellened vétettem
nem kell könyörögnöm, elég ha mélyen a szemembe nézel
viszonzom majd tekinteted és megtudom mit érzel...
nem kell nyújtózkodni értem, Neked nem létezik létra
én melletted nem lehettem csak egy senkiházi béna
muzsikusnak Bréma, nekem csak egy az igaz szerelemből
nem kaphatok mástól annyit, mint Tőled szeretetből
újabb sorok Érted.. újabb könnyben ázott verzék
jobban produkálnak olykor mint a kidolgozott esszék
de nem várom el, hogy néhány rímpár megmozgasson
vagy a dallam elringasson, és a hangom simogasson
Te is bántad, én is megbántam, mind azt amit tettünk
legbelül tudjuk mind a ketten egy dolgot féltettünk
két élet, két véglet, két irány mégis egy pár
nézz a múltba, meglátod mit magad mögött hagytál..
refr 2x
ez egy levél tőlem Neked, melyben üzenem, hogy szeretlek
egy levél tőlem Neked, mely elárulja hiányzol
szívemben még virágzol, sárga rózsa szírmokkal
mit soha nem szeretnék letépni...
egy hat perces levél, miben kifejezem érzéseim
egy hallgatható levél, miben feltehetem kérdéseim
egy kibontatlan levél, mire nem kapokhatok választ
maximum csak tetteket, mi jeleket áraszt
felőled, vagy felém, tükröt ne tegyél elém
szíven szúr a valóság, hogy nem lehetsz az enyém
hogy nem állhatsz mellettem, hogy nem fogod meg kezem
mond egyedül, hogy fordítsam jó irányba fejem?
hiába kérném segítséged, árok húzódik körénk
miből lehetetlen kimászni, és nagyon könnyű hibázni,
akaratlanul vitázni, a szeretet félre dobva
az erősség a nyerő, a romantika kopva
eltelt egy kis idő, én ajánlottam, választottál
utólag is köszönöm, hogy a magányból feltámasztottál
ahonnan elindultam, most oda estem vissza
/ahonnan elindultam most oda estem vissza.../
refr 2x
ez egy levél tőlem Neked, melyben üzenem, hogy szeretlek
egy levél tőlem Neked, mely elárulja hiányzol
szívemben még virágzol, sárga rózsa szírmokkal
mit soha nem szeretnék letépni...
mindenhol illatod érzem...érzem
mindenkiben szemeidet látom...látom
hiába keresnék, nem találok,
Nálad jobbat, szebbet..jobbat..szebbet
hiányzik az arcod, az érintésed, a tested
megértem, hogy személyem többet
nem kerested.. hisz miattam lett mindez
felszáltál a buszra, de remélem egyszer
még vissza intesz.. könnycseppjeim letörlöd
ha nem.. szivem szilánkosra örlöd
fájnak eme szavak, de mégjobban a valóság
amit tegnap éltem át, ma már nekem nem újság
sokak között egy vagy, és egyben a minden
ha nem is mondtam ki, de érzem, igen, itt benn
újabb zene Neked, tudom, hogy nem kérted
amit szerettél volna, nem, de ennyit meg tettem érted
refr 2x
ez egy levél tőlem Neked, melyben üzenem, hogy szeretlek
egy levél tőlem Neked, mely elárulja hiányzol
szívemben még virágzol, sárga rózsa szírmokkal
mit soha nem szeretnék letépni...
a neved ki nem mondom, mégis tudod jól hogy neked szól
annyira fáj, nem lehetek melletted mikor elalszol
se nappal, se reggel, a vászon mögött játszom
nem kérhetem: ölelj át, pedig éjszakánként fázom
esőben elázom, ernyőt nyitni nehéz
mikor sírok kérlek ne nézz, a fájdalom súlya elnyom
miért kellett elbújnom? miért kellett hazugságban élnünk?
már nem tudom eldönteni, veled együtt féltünk
vagy csak magamban rettegtem? a múltba nézek vissza
a lelkiismeretem tiszta, felvállalom mit tettem
az éjszaka reszkettem, a rémálmom még visszajár
nem szeretném bajod esne, olyan nincs, hogy érted: úgyse kár
lelkek tükreivel álmodom jövőképeim,
majd utam végén rájövök: egyedül maradtam
lelkek tükreivel álmodom minden éjjel jövőképeim
majd utam végén rájövök: egyedül maradtam
refr 4x
ez egy levél tőlem Neked, melyben üzenem, hogy szeretlek
egy levél tőlem Neked, mely elárulja hiányzol
szívemben még virágzol, sárga rózsa szírmokkal
mit soha nem szeretnék letépni...
..nem létezik semmi mit álmaimból áthozok,
fájdalmas a búcsú, mégis inkább távozok..
..ne kérdezz csak nézz a szemembe,
látod a fájdalmat?..
..nem kérek már utolsó percet Tőled,
pedig szívem szúrja minden pillanat..
..könnyezek minden emléken,
hiányzik a közös hajnali pirkadat..
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM