|
|
|
| Előadó: | Mafia |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sidlovics Gábor (Sidi) Steklács Miklós (MikC) |
|
Sidlovics Gábor (Sidi) Steklács Miklós |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hard Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Természetes, hogy nem fog az agy,
Ha a fiú a csajtól majd' fűbe harap
Ő ugyanúgy várta a csodát, mint bárki más.
Mert megígért neki egy szebb életet
És harcolni hitte másképp is lehet
Most valahol egyedül tölti pisztolyát.
És úgy érzi, nem jutott más,
Pedig mindig van választás!
R.:
Ez a hely az otthonom,
De ha kell a földig rombolom
Én nem leszek kéz, ami kezet sikál.
Éhező állatok vagyunk mind ketten
Most itt állunk zászlók mögé bújva csendben
És nem várjuk tovább a csodát, mint annyi más.
Most vihar előtti a csend
Annyi mindent jelent.
R.:
Ez a hely az otthonom,
De ha kell a földig rombolom
Én nem leszek kéz, ami kezet síkál.
Ez a hely az otthonom,
De ha kell, lerombolom
Egy esély az utánam jövőnek ugyanúgy jár!
Eljövök majd és mosolygok rátok,
Ti nem láttok engem, de én mindent látok.
Együtt nézzük majd, hogy épül a szebb világ.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
