|
|
|
|
|
| Előadó: | Tornado |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Janky Balázs Dajka Krisztián |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Volt egy lány,
Ott jó messze, délen,
Ahol járt ott,
Fényébe mártózott,
A szürke ég,
A pusztaság ,
A zord magány.
Volt egy lány,
Még mindig úgy érzem,
Csak megláttam,
És lángba borította már,
A szívemet,
A lelkemet,
Egy éjszakán.
Tűz a szoknyáján,
Testén ébredt a vágy.
Minden érintés,
Szenvedélyétől
Táncot járt már a világ.
Ref.:Szép volt,
Olyan mint egy álom,
Forrongó Flamenco,
Szerelmes tornádó.
Rég volt,
De már tisztán látom,
Azaz, őrült éjjel,
Egy életre szólt.
Ref.:Szép volt,
Olyan mint egy álom,
Forrongó Flamenco,
Szerelmes tornádó.
Rég volt,
De már tisztán látom,
Azaz, őrült éjjel,
Egy életre szólt.
Volt egy lány,
Ott jó messze délen,
Hogyha láttam,
Éreztem ő lesz majd,
A végzetem,
Az életem,
A boldogság.
Volt egy lány,
Én mindig csak néztem,
Aztán egyszer,
Kézen fogott,
Elvitt már,
Varázslat várt,
Csak nekem,
Táncolt a lány.
Tűz a szoknyáján,
Testén ébredt a vágy.
Minden érintés,
Szenvedélyétől
Táncot járt már a világ.
Ref.:Szép volt,
Olyan mint egy álom,
Forrongó Flamenco,
Szerelmes tornádó.
Rég volt,
De már tisztán látom,
Azaz, őrült éjjel,
Egy életre szólt.
Ref.:Szép volt,
Olyan mint egy álom,
Forrongó Flamenco,
Szerelmes tornádó.
Rég volt,
De már tisztán látom,
Azaz, őrült éjjel,
Egy életre szólt.
Reggelre köddé vált,
Tűzes villanás,
Háborgó szívemben ,
Örök látomás,
Véletlen vágyak,
Vagy igaz vallomás,
Őt látom mindenben,
Miért kéne más?
Ref.:Szép volt,
Olyan mint egy álom,
Forrongó Flamenco,
Szerelmes tornádó.
Rég volt,
De már tisztán látom,
Azaz, őrült éjjel,
Egy életre szólt.
Ref.:Szép volt,
Olyan mint egy álom,
Forrongó Flamenco,
Szerelmes tornádó.
Rég volt,
De már tisztán látom,
Azaz, őrült éjjel,
Egy életre szólt.
Ref.:Szép volt,
Olyan mint egy álom,
Forrongó Flamenco ,
Szerelmes tornádó.
Rég volt,
De már tisztán látom,
Azaz, őrült éjjel,
Egy életre szólt.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
