|
|
|
1:
Kértem,hogy mondjad ha úgy van,hogy többé már nem jössz
Hogy nem állsz már mellém,ha baj van,
Hogy nem hallod már hangom a zajban
Én kértem,hogy súgjad a fülembe halkan
Hogy nem hívlak többé,én ezt belül lezártam.
Nem érdekel én már eleget vártam,és építem tovább szépen saját váram
Számíthatok rád,régen ebben bíztam,
De úgy mint az élet most te is átvágtál.
Igézz meg mást,dobd el mit nekem szántál,
Hadd mondjam magyarul,kurvára elszálltál
Vissza az arcból,te soha nem tudtál
Kiestél a jóból,de hát mindig így jártál
Ilyen a magyar ember,más szemetébe turkál
Furkál hátulról és barátnak állít
De te ne bízz meg senkiben,mindenki csak ámít
Refrén:
Kértem,hogy mondjad,ha úgy van,hogy többé már nem jössz
Hogy nem állsz már mellém,ha baj van
Hogy nem hallod már hangom a zajban
Én kértem,hogy súgjad a fülembe
Kértem,hogy mondjad,ha úgy van,hogy többé már nem jössz
Hogy nem állsz már mellém,ha baj van
Hogy nem hallod már hangom a zajban
Én kértem,hogy súgjad a fülembe halkan
2:
Csak állok itt némán,nem értem a tetteket,nem értem a szavakat
Elöttem rengeteg kérdőjel teszi biztossá,hogy nem látom a jövőt
Hagyjad már,hogy nem a te hibád
Ne hazudd többé,hogy eljön majd a mi időnk
És mindaz mi eddig volt,az fenkölt jövőnk egy darabja
És,hogy meg lesz a böjtje,majd a haszna
Én vért izzadtam valamiért amiben hittem
És nem ért semmit,rá kellet jönnöm
Saját börtönöm egyben nem csak gondolatom
Csak gondolhatom esténként,hogy holnap majd jobb lesz.
Hogy ami nem tetszik arra mondom,hát igen szép ez
Még mindig nem érted?!
Reppezhetnék arról,hogy ez az én városom
Az én reppem a legjobb,és ezt vállalom
És akinek nem tetszik az menjen a faszba
Hányom a falra minden egyes beteg mondatom
Mit mutatsz majd ebből fel?Csak kérdem,
Nem látom,mondhatom igen,szép vagy barátom
Refrén:
Kértem,hogy mondjad,ha úgy van,hogy többé már nem jössz
Hogy nem állsz már mellém,ha baj van
Hogy nem hallod már hangom a zajban
Én kértem,hogy súgjad a fülembe
Kértem,hogy mondjad,ha úgy van,hogy többé már nem jössz
Hogy nem állsz már mellém,ha baj van
Hogy nem hallod már hangom a zajban
Én kértem,hogy súgjad a fülembe
3:
Jöhet az arcba-Mes te emos vagy?
Emos a faszom,csak éppen az életet szarnak látom
Én nem vágom az ereim,én nem harcolok másért
Ez nem depis repp,ez értem nem másért,hogy hallgasd
Nekem ez a hobbim nem kenyerem
Max megmondom neked én a helyemet keresem
Csak az igazamat nem találom
Teher a vállamon,minden egyes szavam,amit kiforgatsz
Halálom,mikor hülyeséget beszéltek össze meg vissza
a levét hogy ki issza meg nem is érdekel
Csak oltjuk egymást,mert kurvára ráérünk
A gép elött újabb pletyka,de hogy mi van e mögött
Senki nem kérdezi.Mért is tenné,ha élvezi
Ilyen az élet itthon ja,ezt kell szeretni
Refrén:
Kértem,hogy mondjad,ha úgy van,hogy többé már nem jössz
Hogy nem állsz már mellém,ha baj van
Hogy nem hallod már hangom a zajban
Én kértem,hogy súgjad a fülembe
Kértem,hogy mondjad,ha úgy van,hogy többé már nem jössz
Hogy nem állsz már mellém,ha baj van
Hogy nem hallod már hangom a zajban
Én kértem,hogy súgjad a fülembe halkan
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
