|
|
|
| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | A végén majd meghajlunk |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Pásztor István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Alvin Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Eljött a perc,
Robbanj, ha félsz,
Ha kihűl a láng,
Meghal a fény...
Legalább ne hazudj,
Hogy nem félsz itt maradni,
Karót faragni, torkot harapni.
Védeni a puszta testeddel
Nem haragszom, Menj, ha menned kell!
Vissza a szemétdombra,
Vésd rugós késsel a homlokodba,
Csak meg ne ijeszd a sérült gyermeket
Aki benned él, csak túl ostoba!
Kordon és ugyanaz a szöveg
Ha fut a nyomorék, röhög a tömeg
Véres a hús és túl sok a köret
Inkább állj odébb öreg!
Félre tettek!
Azok a tetvek, észre sem vettek,
Mosolyogva mindent elvettek!
Elvileg, hogyha úgy szerettek,
Mondd, miért nevettek?
Eljött a perc,
Robbanj, ha félsz
Kihűlt a láng
Meghalt a fény...
Legalább ne hazudj,
Hogy nem félsz álmodozni,
Fegyvercső ellen lázadozni,
Hát baszd meg! Te vagy megszorulva?!
Ha szíven szúrtak, hát szüless újra!
Egy bólogatónak az életébe,
A félelmeid szégyenében,
Konzerv élet a nép nevében,
A pusztítás hevében.
Ha az ország óvna, szép is lenne,
De csak köpköd felém széllel szemben.
Hát ez került harminc évembe?!
Kurva életbe!
Nem vagyok több egy "undorító"-nál,
Ezután te mit szólnál?!
A cél él még!
Csak félsz!
Attól, amit a véredben találsz,
Meglátják, mennyit érsz!
Mondd, mit veszíthetsz már?
Hisz mindent elbasztunk rég!
Mielőtt végig folytanád
Sok százezrek szívét,
Csak tapsoljál, talán
A végén majd meghajlunk!
Mert nálunk ez így szokás!
Mert így nevelt az anyám
És hitt benne, hogy az ember jó
És vannak még csodák!
Ma már tudom, hogy tévedett!
Mert minden ember más,
Hogy élnél ma, ha tudnád,
Hogy holnap vége és nem lesz folytatás?
Isten áldjon
Hogy jobban fájjon!
Rémálmunkból
Áldás szálljon rád!
Félsz!
Attól, amit a véredben találsz,
Meglátják, mennyit érsz!
Mondd, mit veszíthetsz már?
Hisz mindent elbasztunk rég!
Mielőtt végig folytanád
Sok százezrek szívét,
Csak tapsoljál, talán
A végén majd meghajlunk!
Mert nálunk ez így szokás!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
