|
|
|
Stéphanie: A sampereti kapunál,
Lakom én anyunál!
Nem valami fényes negyed.
Mégis meg van ami kell:
Egy öreg spaniel,
Képezi a társbérletet.
Az utcában a fiúk mind kaporát szívnak,
És engem mindig csak kaktusznak hívnak.
A sampereti kapunál,
Lakom én anyunál!
Nem valami fényes negyed.
Házam soha nem volt, és soha nem lesz a sanzerizén.
Még egy motoros bárka se nevet rám a Szajna vizén.
Semmim sincs, így nem vagyok én sem odaadó!
Julien: Hisz ez elszomorító!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Férfi minek is kéne, amikor ott a két kisöcsém?
Vélük rúgom a labdát, ha van időm az út közepén.
Mondják meg: egy ostoba férfi, mire való?!
Julien: Valamire mégiscsak használható!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Autó ürügyén vettem egy öreg Fordot, ócska madár.
Ám ha betör a weekend röpölünk ketten, mint a madár.
Szélcsendben, a jó motor hangja simogató!
Julien: Hát ha magának ez megnyugtató..
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Egyszer valaha régen, valaki tetszett elhiszi-e?
Később kiderült róla, neje van rég és négy gyereke.
Megmondtam, hogy nem jöhet többet az a csaló!
Julien: Jajj de szigorú!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Julien: Kislány az amit elmond igazán szép és rém aranyos.
Mégis akad egy pont, mely ha nem is szempont rém zavaros.
Kérdésem, hogy volt e már úgy is valakivel?
Stéphanie: Képzelje igen. Aztán ki tehet arról, ha nekem mégsem kell!
Julien: Tényleg igazi kaktusz, amikor szúr, a mája örül,
Még egy pici mosolyt sem sikerült látnom szája körül.
Mindig morc, és e hangulat nem túl csinosító.
Stéphanie: Aztán ki tehet arról ha nekem így is jó?!
Doktor úr!
Julien: Kisasszony?
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
