


| Előadó: | Riddler |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Schmél Csaba Bodnár Barna |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

-Itt van.
-Kicsoda?
-A szekrényből jött.
-Nincs is itt senki. Miről beszélsz?... Oh, róla. Ez csak mese. Érted? Nem létezik.
Írok míg a holló viszi a kezem, mondja sohamár
nincs nyugvás kényszerít a szellem,h lássam mi van odaát
írok és te olvasod a hangom, habzsolod a félhomályt
csak úgy habzsolod a félhomályt
miért oly más ez,nem a szép formás repp
alaktalan torzszülött, ő rejtőzik a Hold mögött
romos házak pincéjében,itt él régen
ennyi lenne? nem,ezzel nincs még vége
gyere, mondd a nevem bátran ötször a tükörbe
megőszülsz a látványtól, és hőkölsz majd üvöltve
mint Boogeyman,előmászok ha leoltod a villanyt
a hangfalon át jövök hozzád,tudom jól hogy itt vagy
ne bújj el, próbálj aludni a gyertyát is fújd el
én kiűzöm az álmaidból akár Freddy Kruegert
de nem használok púdert,ez nyers,és valós
amit mutatok,az mind nyers és valós
kevés halott van a Mennyben,annál több a Pokolban
hidd el léteznek,és ijesztőbb mint bármelyik horrorban
ha ettől félted a gyereket,akkor ne is nézzen körül
soha,én a Híradót engedném csak 18 éven fölül
tényleg örül a katona mikor lelő egy másikat
mert ha nem teszi,akkor az ő halálán már ma más vígad
áthídalnak minden szörnytettet a hangzatos beszédek
felrobbantja magát,mert máshol már várja a szebb élet
nehéz ez, tudom egyik fél sem jobb a másiknál
szerves részei ennek egyik alany másik állítmány
egy mondatban,de a tévében bármit mondhatnak
ugyanígy nevezhetnek akár téged is tolvajnak
borzalmas és nem tudom hogy ez hova mutat
de az én szemem itt nem lát pénz termelő olajkutat
csak embereket akik muszájból túlélésért ölnek
és ami húszlépés neked,az ugyanúgy húsz lépés egy szörnynek
ez volt az én mozim, cenzúramentes
több vérrel mint a Péntek 13
ha a nyomára is akadnak mindig el fut a tettes
és ha visszatér, te végzed hidegtálon
sajnos a fikció itt rég egybeolvadt a hírekkel
ezért én is így teszem eléd,kérlek így vedd el
én elmondom ha esetleg,korunk nem tudná
Stephen King könyvei válnak dokumentummá
mint egy ócska rongybabát úgy tép ketté Cujo
de pár számla rosszabb már,meg még egy két adó
egy karó a szívbe itt nem állítja meg a Gonoszt
a cinkelt pakli ugyanaz,minden h hol oszt
a király,ha tábornokai a vér és a háború
hidd el ember,ő él és nem álmodunk...
a király,ha tábornokai a vér és a háború
hidd el ember,ő él és nem álmodunk...



INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos