|
|
|
[Csaszy]
Nem kérek mást, te is emlékekbe láss
Máshol keress, hogy mást máshol mély gödröket áss
Ne felejts kérlek, te ne nevezz így szépnek
Legyél majd árnyék a fényben egy kéznek
Bábot fogj és játssz, mással ne a hitemmel
Nem felejtem ki súg, és ellenem most ki kever
Felveszem, hogy meglegyen, az alapot felfedezem
Feltettem most ismét az életemet felteszem
Egy beat-re, zenére megmondom az igazam
Letenném a májkom, hogy felejtsed a vigaszt, ahh
Lepkeszárnyra vésve, nem pontban ma csak késve
Hímeztem a nevemet egy rozsdásodó késre
Penge nyele nyakamon, nem szeretném csak akarom
Ha nem látom a ravaszt, az egészet letagadom
Ne felejts, hogy láss, ne felejts csak áss
Ne kérdezz mást, szedd össze és válts
Yo, kint ülök a köveken, poros földön hidegen
Tegnap még ismertem, de mára csak egy idegen
Nem kérdezem ki lettem, mert felejted a szavakat
Akaratom gyenge, akarhatom magamat
Ledöntöm a falakat, hogy adhassak egy falatot
Tépj szét engem kérlek, addig kiteszem a kalapot
Egy ismeretlen szalagot, hallgatok mert elmentél
Egy ismeretlen szalagon, rappezek ne felejtsél
Ne felejts mert látom és bánom, hogy ásom
A múltam, a jelenem, a számom és várom
A dartsom bedobjam a középmezőnybe
Százon és százon hallom teszem előnybe
Addig veszek levegőt, hogy ne fulladjak vízbe
Voltam rosszak között, de most bent vagyok a real-be
Egy szívbe, a testbe, a kézbe kint fényben
Ha felejtesz akkor..akkor én..miér..miér..miért ne?
[refrén 2x]
Egy filmszalag mi ittmarad, ne felejts még
A tévhit, a léthittel éjfélig érj
Kérlek beszélj még, védj még ne égj el
Szépen de máshol a láson mit érzel
[Natív]
Utánam vízözön, előttem tehetség
Istenemnek levél, ó Uram ne felejts még
Hátamon teher de, vállamon büszkeség
Megkérlek múzsám ma helyettem ő zenéljen nektek
Kik ha egy szövegem értitek már okosak lehettek
Hisz értem éltek tévhittel
Kapcsolódnak hogy csak pofázok a semmibe
Csak megyek magam előtt, hisz már nem várok semmire
Egyszer úgyis találkozunk majd, mindannyian testvéreim
Homályosan látok, megtévelyült gondolatok
Ti láttok annak, aki valójában vagyok
Egy elvakult vadnak, majd a vérengzésbe halok
Vakon járok, madzagon valóságot hordtok
Tanulságot kapnak, játszhatom nagynak
Tanult vádak alól, nem szabadulok úgysem
Mert sorstársaimmal együtt veszni hagynak
Ajtóm nyitva, vér a kezem eszemben
Eszemben fájdalom, nem teszem lesz ebben
A kardot mások kik új nemzedék voltak
Mára ??? kikopott nemzet, ők is elvakultak
Bajok elfajultak, isteneink elfordultak
Oltáramnál hibáim tömegként betódultak
Az életemmel tudatom, ne felejts el eretnek
Fordul a penge és nyomot hagy benne, szeretlek
[refrén 4x]
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
