|
|
|
[Csaszy]
Nem kérek mást, te is emlékekbe láss
Máshol keress, hogy mást máshol mély gödröket áss
Ne felejts kérlek, te ne nevezz így szépnek
Legyél majd árnyék a fényben egy kéznek
Bábot fogj és játssz, mással ne a hitemmel
Nem felejtem ki súg, és ellenem most ki kever
Felveszem, hogy meglegyen, az alapot felfedezem
Feltettem most ismét az életemet felteszem
Egy beat-re, zenére megmondom az igazam
Letenném a májkom, hogy felejtsed a vigaszt, ahh
Lepkeszárnyra vésve, nem pontban ma csak késve
Hímeztem a nevemet egy rozsdásodó késre
Penge nyele nyakamon, nem szeretném csak akarom
Ha nem látom a ravaszt, az egészet letagadom
Ne felejts, hogy láss, ne felejts csak áss
Ne kérdezz mást, szedd össze és válts
Yo, kint ülök a köveken, poros földön hidegen
Tegnap még ismertem, de mára csak egy idegen
Nem kérdezem ki lettem, mert felejted a szavakat
Akaratom gyenge, akarhatom magamat
Ledöntöm a falakat, hogy adhassak egy falatot
Tépj szét engem kérlek, addig kiteszem a kalapot
Egy ismeretlen szalagot, hallgatok mert elmentél
Egy ismeretlen szalagon, rappezek ne felejtsél
Ne felejts mert látom és bánom, hogy ásom
A múltam, a jelenem, a számom és várom
A dartsom bedobjam a középmezőnybe
Százon és százon hallom teszem előnybe
Addig veszek levegőt, hogy ne fulladjak vízbe
Voltam rosszak között, de most bent vagyok a real-be
Egy szívbe, a testbe, a kézbe kint fényben
Ha felejtesz akkor..akkor én..miér..miér..miért ne?
[refrén 2x]
Egy filmszalag mi ittmarad, ne felejts még
A tévhit, a léthittel éjfélig érj
Kérlek beszélj még, védj még ne égj el
Szépen de máshol a láson mit érzel
[Natív]
Utánam vízözön, előttem tehetség
Istenemnek levél, ó Uram ne felejts még
Hátamon teher de, vállamon büszkeség
Megkérlek múzsám ma helyettem ő zenéljen nektek
Kik ha egy szövegem értitek már okosak lehettek
Hisz értem éltek tévhittel
Kapcsolódnak hogy csak pofázok a semmibe
Csak megyek magam előtt, hisz már nem várok semmire
Egyszer úgyis találkozunk majd, mindannyian testvéreim
Homályosan látok, megtévelyült gondolatok
Ti láttok annak, aki valójában vagyok
Egy elvakult vadnak, majd a vérengzésbe halok
Vakon járok, madzagon valóságot hordtok
Tanulságot kapnak, játszhatom nagynak
Tanult vádak alól, nem szabadulok úgysem
Mert sorstársaimmal együtt veszni hagynak
Ajtóm nyitva, vér a kezem eszemben
Eszemben fájdalom, nem teszem lesz ebben
A kardot mások kik új nemzedék voltak
Mára ??? kikopott nemzet, ők is elvakultak
Bajok elfajultak, isteneink elfordultak
Oltáramnál hibáim tömegként betódultak
Az életemmel tudatom, ne felejts el eretnek
Fordul a penge és nyomot hagy benne, szeretlek
[refrén 4x]
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
