|
|
|
[Natív]
Nem akarok szítani, tüzeket éleszteni
Nem szeretnék egy csatát, csak egyetlen mondat
Könnyű rossz és a jó utat, eltéveszteni
Közel a búcsú, a bánat, mint péntekhez a szombat
Boldogság egy életen is át tartó délibáb
Hol láthatod mit kínál, az élet és ki éli át
Ki menti meg a véred, ahogy markol egy torokba
Életek zuhannak egy végtelen folyóba
Hol part medrére sodortak, és egy dalt most szövök
Úgy érzem egy rab lettem, a magánytól hajótörött
Egyedül vagyok, keserű a magány
Hiszem megfejtést vártok, és csak a talányt
Viszem, lehet itt hagyod a szart
Mint múltbéli Jónás, egy gyónás a szavamból
Azt hittem jó más megoldás
Nem találok egy képzelt ?????
Hogy ez egy magam által, kovácsolt probléma
Igazából nem is létezik, én nem találom
Az álmomban láttalak, és magam megszánom
Csak egy számom leszántom a sikert és elállok
Ahogy felkel a Nap, kikelnek a virágok
[refrén 2x]
Minden más lenne, ha éreznéd, amit ???
Nem szalasztod a végső pillanatát
Az egyetlen percet, érezd mit kapsz
Csak egy esély, miért más éjjel-nappal virraszt
[Csaszy]
Volt, hogy mester volt a mesterem
Nem gondolok rá este sem
Revolverem leteszem, a tárat kezembe veszem
Eddig más vezetett előre, most én vagyok a mentorom
Segítő kezet eltolom, érmémet most feldobom
Arcom előtt hullik, mint könnycseppem a porba
Nem akartam mégis, beleestem egy korba
Egy sötét arc a közelben, most két kezemmel megfogom
Gondolatnak tűnik, de csak éjfekete metronóm
Dolgaimon dolgozom, gondokon gondolkodom
Kérdésekre választ, a válaszokat nem kapom
Üzenetem feladom, de életemet nem szabad
Tied lehet örökké, míg meg nem húzod a ravasz
Sötétbe kacsintó kis karnyújtásra előttem
Esélyekben úsztam, de mára mindent ellőttem
Pontból halvány töredék, tágult lett egy kör
Szerencsémre támasztottak, mikor már elől
Láttam végre kinyílt, mindkét barna szemem
Figyeltem magam, mikor kezem mélybe teszem, ja
Mikor kezem mélybe teszem, nah, mikor kezem mélybe teszem
Nem feledem a múltam, látom a jövőt mára
Száraz szemmel állva, sírok akár egy árva
Elhagytak és egymagamban szemeim kinyílnak
Indegoo gyermek vagyok és a szemeim sírnak
[Natív]
Virágok az égben, mint felhők közt a földön
Egymagam vagyok, és egy többszemélyes börtönben
Ülök egy sarokban, kezem közé hajtom
Bűnös fejem tartom, emlékek az ajtón
Mit a múltban bevéstek, itt jártam egykor
R, O, N a mentor, és a lelki terror
Csak egy alaptól enyhült, le a kalappal testvér
Segítesz, ha sírok, segítek, ha elestél
Egy flashnél több a barátság, hogy kinek ki a kedvence
Hogy kik állnak mellettem, kiért van a kelepce
Azért járok hátra, mert tudom, hogy szerettek
Tegnap sírtatok miattam és most velem nevettek
Tudom néha szégyen vagyok, boldogság vagy bilincs
Egy kapu egy más világban, én vagyok a kilincs
Hát gyertek velem, én most egytől egyig hívlak
Indegoo gyermek vagyok, és a szemeim sírnak
[refrén 2x]
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
