|
|
|
Mindennap hazugságban élsz,
Sokmindentől nagyon félsz.
Talán túl keveset kaptál,
Az is csak teherként hat rád.
Bizalmad régen elvették,
Nem jutott annak, ki szeretné.
Soha senkihez nem volt közöd,
Kibeszéltek a hátad mögött.
Nem kérdezik már, mi van veled,
Csak ez jutott - lásd be hát - neked.
Mentenél mindent, amit lehet
Bár elfelejtették a neved.
Régi képek lógnak a zord falakon,
Most sem jött még el az alkalom,
De hűvössé vált már szobád,
Úgy érzed, nem bírod így tovább.
Nem bírod így tovább.
Túl későn éltél meg dolgokat,
Emiatt szenvedtél túl sokat,
Észre sem vett, kit szerettél,
Úgy látod, mindig vesztettél.
Nem számított, mit éreztél
Másnak, kit valaha féltettél.
Az idő múlik, az élet halad,
Ez is csak egy fájó emlék marad.
Nem kérdezik már, mi van veled,
Csak ez jutott - lásd be hát - neked.
Mentenél mindent, amit lehet
Bár elfelejtették a neved.
Régi képek lógnak a zord falakon,
Most sem jött még el az alkalom,
De hűvössé vált már szobád,
Úgy érzed, nem bírod így tovább.
Nem bírod így tovább.
Nem kérdezik már, mi van veled,
Csak ez jutott - lásd be hát - neked.
Mentenél mindent, amit lehet
Bár elfelejtették a neved.
Régi képek lógnak a zord falakon,
Most sem jött még el az alkalom,
De hűvössé vált már szobád,
Úgy érzed, nem bírod így tovább.
Nem kérdezik már, mi van veled,
Csak ez jutott - lásd be hát - neked.
Mentenél mindent, amit lehet
Bár elfelejtették a neved.
Régi képek lógnak a zord falakon,
Most sem jött még el az alkalom,
De hűvössé vált már szobád,
Úgy érzed, nem bírod így tovább.
Nem bírod így tovább.
Nem bírod így tovább.
Segíts Te is egy kitöltéssel!
