


| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Csapó kettő |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Ács Róbert Nyári Roland Somogyi Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |

1. Versszak:
Mint egy madár a levegőben úgy szárnyaltam én is,
Nem hittem volna, hogy egyszer majd de akkor mégis,
Ismét volt kit szeressek, kinek kezét fogjam,
Ki fülembe súgta szeret, valami gyönyörű volt a dallam
Szemébe nézve tudtam, többé nem vagyok már gyenge,
Erőt adott egy álom, velem marad mindörökre!
Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi,
Olyankor úgy éreztem bármit megtudnék tenni!
Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel,
Úgy éreztem szétdurranok, nem bírtam a szívemmel!
Elmúltak a szép idők, most a magány ami fertőz,
Beköszönt a nyár, eljött az idő, hogy ejtőzz!
Vesd magad az életbe, talán megtalálod, mit kerestél,
De gondolj rám mikor a nagy sietségben elestél!
Rád gondolok éjjel, mikor bámulom az eget,
Sírva nyögöm az ég felé: Elraboltad a szívemet!
Refrén:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
2. Versszak:
Elraboltad a szívemet és soha vissza sem adod,
Nálad marad, de nem is kérem, nyugodtan megtarthatod!
Így könnyebb nem kell cipelnem már a felesleges terhet,
Nincs mi nyomjon belülről, nincs mi a bajba kerget!
Mikor velem voltál minden jó volt, minden szép és tiszta,
De beborult az ég, a madarak elszálltak a faszba!
Elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány,
Leszálltam a fehér lóról most pofán váglak királylány!
Lehetek én görény, a tetű, na meg a szemét,
Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét!
Eddig utánad futottam most meg előled menekülhetek,
Az emlékedet temetném, minden reggel sírva ébredek!
Mielőtt kinyitnám a szememet, álmom utolsó képe villan fel,
Az arcod látom, a kép hirtelen illan el!
Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal: Egyedül jobb nekem!
Refrén:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
3. Versszak:
Minden éjjel mással fekszem, minden éjjel mást kapok,
De hosszútávon ez nyomasztó és ettől néha frászt kapok!
Kerülget a sírás, állnak a szőrszálak a hátamon,
Elment a kedvem, nincs mi felülkerekedne a bánaton!
Jó kis mese mondom, de hol van már a happy end?
Nem kapsz időt, hogy a fáradalmaid kipihend!
Ez nem így szokott lenni, de nálam nem jön be a sablon,
Tudom szar az átlagos, de néha mégis visszasírom!
Mikor kapok egy üvegkoporsót, amibe betesznek?(soha)
Fekszem vérbe fagyva, felettem nevetnek!
Kezem az ég felé, középső ujjam felmutatva,
Vigyorgok a semmire, közben felnézek a napra!
Nyomjátok le a pilácsot, most már aludni is szeretnék,
Feküdj már le mellém, mielőtt teljesen bekattannék!
Aludjunk el együtt, remélem egyedül kelek fel,
Ha nem leszel mellettem, talán szebb lesz majd a reggel!
Refrén:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.