|
|
|
| Előadó: | R.o.N |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vérrel írott sorok, álmatlan éjszakák
Elfáradt szempárba fojtott kegyes hazugság
Még bírom.. még bírom nélküled
Hogy a távolság hasít rést a szívemen, minden szavad intelem
Minden csókod a cseresznyefák virágáról
Egy-egy leszállt pillangóként mutat rá a hibáimra
Mutat rá a lelkemre, mi nélküled védtelen
Bárdként karol át a félelem, karolj át és félj velem
400 km sínpár rohan el a szemem előtt
Ilyen vagyok könyörgöm, hogy fogadj el
Hogy szeress amíg tudsz, de ha már nem akkor ne titkold
Egyedül a világ csak egy megfakított színfolt
Egy színház minek színpadját vörös függöny fedi el
Egy szellem vagyok, ki az angyalért nyúl de nem éri el
Én feladok mindent csak vigyázhassak rád
Féltelek, mert szeretlek, ne hibáztass csak lásd,
Hogy a földbe taposott, közös léptek egy új világba visznek
Mik csak együtt szépek és közös képek negatívján
Ott csókollak hajnalig, és ha eljössz álmomban
Akkor könyörgöm hogy maradj itt...
[refrén 2x]
Átnyúlok a tükrön a te világod oldalára
Nem vágyom másra csak a kis angyalom oltalmára
Beteljesíteni a nekünk írott holnapot
Mert a régi énem nélküled az árnyékom szobra volt
Az ablakomon át megfigyelt égbolt megérint
Elmondom neked mikrofon, ő az ki kiegészít
Az elveszett felem, ő róla álmodtam
Őszintén bánom, mert volt, hogy megbántottam
Kérlek adj tanácsot, igaz barátom
Mert csakis ő lehet az kiben ezt a vigaszt találom
Az örök nyugalmat, tudattalan délelőtt
Emlékszem hogy csókoltál szombaton éjfél előtt
A hátamra égett az ölelésed
Mellkasomra arcod, bársonyos simításod
És a nevetésed füleimbe csalta a szirének énekét
Vigyázok álmodra éjjelek éjjelén
Hunyd be a szemed drágám, álmodj meg egy holnapot
Én megvalósítom neked ígérem
Nekünk elhozom a legfényesebb csillagot,
Hogy őrizze míg álmodunk
És ha meghalunk majd egyszer, egymás karjaiba lángolunk
És égünk el..
Szemeid pillantása söpri el a fájdalmat
Hogy mi lesz holnap, csakis mi döntjük el
Égünk el, szemeid pillantása söpri el a fájdalmat
Hogy mi lesz holnap, csakis mi döntjük el...
[refrén 3x]
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
