|
|
|
Valami mindig változik, mozog a szélcsendben
Bár nincs, visszaút akárhogy is kérhetem
Átalakít, ahogy az élet is formál
Idővel tesz egyre tapasztaltabbá
Akaratom már erősebb és tisztább
Kifolyattam kék tintám,hitem által szint vált
Szivárvány az égbolton és a tisztaság
Miben kiteljesülhetek, árnyék nem vetül rám
A varázslat tavából a fénylő vízcseppek
Ahogy leperegtek lejátszódott bennem
A múltam, de ha feléje nyúltam
A keletkezett fodrozódás teljesen elmosta
Holtágak tömkelege mit magam mögött hagytam
Darabokban a szilánkok fátyollal letakarva
Megkövülve szanaszét a gyerekkori képek
Mosolyogva Hinta-palinta a játszótéren
Tényleg már olyan régen történt
Különleges volt, de már csak egy tört rész
Egy szakasz mi lezárult jégbe fagyott
Ez a hajó már elment, rá fel nem szállhatok
A tisztásra sietek rajta bűnök és jótettek
Emberi kapcsolatok szerelmi együttlétek
Könnyebb együtt lépve mégis saját gőzerővel
Nem adom fel s ez hajt engem előre
2X Refrén:
Nincs visszaút, homályba veszett érték
De a lelkemben a tűz tovább ég még
Nagy az üresség belül ott a késztetés
Vajon miért alakul át mindig vércseppé
Mibe belevágsz aztán nincs többé folytatás
Ha visszamehetnék, máshogy állnék hozzá
Nem tétováznék, döntenék magabiztosan
Sokszor elszúrtam, mert a házba ajtóstul rontottam
Hirtelen haraggal
Mert mint a piócák úgy rám tapadtak
Tápláltak belém hamis érzéseket
Ha ismét ott lehetnék, tudnám hogy mit tegyek
Át kellett esnem, a ló másik oldalán keltem
Merengtem, magamat össze kellett szednem
Poharat a számhoz emeltem a haverokkal nevettem
Jó hangulatban mentek a beszélgetések
Elteltek az évek a mai napig múlnak
Csak a szépre gondolva fekszem le nyugodtan
2X Refrén:
Nincs visszaút, homályba veszett érték
De a lelkemben a tűz tovább ég még
Homályba veszett érték mit ér még
Ha márvány ködben nem látom legnagyobb részét
A jelennek nincs véletlen ez érdekes
Olyan gyorsan kezdődik és véget ér egy jelenet
Szinte fel sem fogom, ha máshogy alakult volna
Talán érteném, ki érted él megalapozna
Veled egy egész életet, de nincs visszaút
A sors így hozta és ezt el kell fogadnom
4X Refrén:
Nincs visszaút, homályba veszett érték
De a lelkemben a tűz tovább ég még
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
