|
|
|
| Előadó: | Anna & the Barbies |
|---|---|
| Album: | Medallion |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 4:35 |
| Szövegírók: |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
| Kiadó: | CLS Records |
| Stílus: | Alternatív |
| Címkék: | Keressük! |
Egy napon, mikor Nyuszikának,
semmi jobb dolga nem akadt,
elindult a nagyvilágba,
hogy tanuljon valami fontosat.
Találkozott is az oroszlánnal,
és azt mondta neki:
„Figyu, tényleg te vagy
az állatok királya?
Mert király a kéród,
a séród meg hibátlan!
Apátlan, anyátlan
imába foglalja nevedet,
te meg csak neveted,
ha ellen tör ellened,
egy csapásra lenyeled!
Hatalom hegyek,
legyek a húson,
túl a húszon,
tanakszol:
Egyek-e még,
hogy legyek-e még
fenségesebb?
Mert béke,
az nincs már,
és üres a kincstár,
de a jövő,
az sirály!
Hisz tutira megyünk
a tutiba,
mert Elvisz a király!
Vagy nem visz el?
Király, király!
Te elviszel?”
Hé, hé! Te veled mi van? Mi van?
Ugrálsz itt előttem, az agyam kivan!
Okos voltál? Kokszoltál, bokszoltál, beszóltál?
Te! Én lenyomlak, leverlek, müzlibe keverlek,
észre sem veszed, egy falatra lenyellek!
Nemsokára találkozott a Gorillával:
„Hű, apám, mekkora egy állat!
Csak áll ott, meg áll,
meg mögötte áll még ott
sok kisebb állat.
Párat menni hagy,
párat megvárat,
magára várat,
több mázsányi színe-húsa
harántcsíkolt izom.
Félve nézem,
mozizom, megigézve,
hogy áll a zebrán elidőzve.
Szólok, bár a Zebrán már nem segít,
(és többen is látták,
hogy a páviánnak szétrúgta a seggét)
hogy lassan lépni kéne,
míg a lámpa zöldet mutat,
én a világért sem sürgetném,
mert igen jól mutat,
és biztos, hogy nem készakarva,
de ez a majom elállja az utat!”
Hé, hé! Te veled mi van? Mi van?
Ugrálsz itt előttem, az agyam kivan!
Okos voltál? Kokszoltál, bokszoltál, beszóltál?
Te! Én lenyomlak, leverlek, müzlibe keverlek,
észre sem veszed, egy falatra lenyellek!
Nem messze onnét,
egy fán ücsörgött a bölcs bagoly,
és azt kérdezte tőle:
„De komoly, igazi bölcs bagoly!
Hű, a bácsi mitől ilyen nagyfejű?”
„Magolj fiam, magolj,
míg kövér pondrót nem ehetsz!
Tudod, aggyal, naggyal,
bármit megvehetsz.
Megvehetsz egeret, kis pisiset,
nézni, hogy remeg…
Kerek világ ez fiam,
kerek, oly kerek,
én már gondolni is csak
laposat merek.
Mert ma én eszek,
holnap engem esznek,
hiába is állsz meg,
a világ megy helyetted.
Csak addig vagy látható,
míg a nap kisüt feletted.
Na, azzal a nyúlfarknyi agyaddal,
bevetted?”
Hé, hé! Te veled mi van? Mi van?
Ugrálsz itt előttem, az agyam kivan!
Okos voltál? Kokszoltál, bokszoltál, beszóltál?
Te! Én lenyomlak, leverlek, müzlibe keverlek,
észre sem veszed, egy falatra lenyellek!
Lőn nagy zűrzavar,
szólott az Úr: „Ácsi!
Szálljatok magatokba,
mer’ mérges lesz a bácsi!
Hat napig teremtgettem,
de remélni sem mertem,
hogy ilyen szép nagyra nő
az én kis állatkertem.
Talán gyárilag is
hibás volt a muníció,
hogy ily visszásan sült el
az evolúció?
Na jó! Diktálni fogok,
ti meg véssétek a kőbe:
stressz esetén felebarátod
ne verd agyba-főbe!
Bagoly, fejezd be a papolást,
mer’ bármennyire fura,
az a nagy király,
aki a maga ura!
Mer’ gazdag a purdé,
bár csak a szíve tiszta,
és erős, aki sallert kap,
de mégse üt vissza.
Nyuszika, te meg a nagy arcodból
vegyél kicsit vissza!”
„Te figyu,
én néha nem értem az Öreget,
meg ezt a folytonos leb’szást,
de még mindig jobb, hogy Ő jött el
s nem küldte ránk a kaszást.”
Hé, hé! Te veled mi van? Mi van?
Ugrálsz itt előttem, az agyam kivan!
Okos voltál? Kokszoltál, bokszoltál, beszóltál?
Te! Én lenyomlak, leverlek, müzlibe keverlek,
észre sem veszed, egy falatra lenyellek!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
