|
|
|
Ft. Natív
[Ben]
Nem értesz semmit, már nem kell lelki társ
Itt a mesénk félbeszakadt, de te semmit se vársz
Éget ezernyi parázs, mi régen forrón izzott
Kialudt minden szikra, mi hajdan lángot szított
Nem maradt más, csak az örök kín mit adhatnál
Szaladnál, bárcsak a szívemben maradnál
De menned kell, kérlek, engedj el végleg
Nem tudom, mit tegyek, ha nélküled végem
Néma indulatok, magamra hagytatok
Nem láthatom a szépet, nélküled vak vagyok
Nem adhatom fel, örökké küzdenem kell
Kitenném a lelkem, de nem érheted el
Feszült a figyelem, érezd a szívedben
Mit tehetnék többet, ha senkise hisz bennem?
Így lettem magány fogságába zárva
Nem szabadulok többé, körbefont a zárka
[refrén: Ben]
Érezd, hisz neked súg a szél
Vérzek, régen feledtél ne félj
Amit tudtál te megtettél értem
De mennem kell hisz a mesének vége
[refrén: Natív]
Az ének őszinte mást nem hagyok
Összetört szívben egy pár szem ragyog
Lopott csók íze, itt mást nem hagyok
Kopott bók színe, mi már nem ragyog
[Natív]
Mit akarnám, mégis tudod, félek nagyon
Ölelném azt, akiért élek-halok
Minden kimondott szó lesz a szégyenfalon
Te az életed adtad én egy dalom
Te engednél, bennem csókoltat emlékem
Mondd hova lépjek, messzire mennék el
Könnyeim súgják, hiányzol még egyszer
Mondanám, hangoddal minden este ébressz fel
Némít a hiány, ha gondolok az illatra
Emlék bús karjában magam elringatva
Nézek, oly távolinak tűnnek a percek
Az együtt töltött idők nem vesznek
Nem felejtem soha nem, mit adtál az hova lett
Ki szeretne, itt marad, kit szerettem az tovament
Várnak rád odafent, de nem menj el újra
Fognám a kezem, fejem emelném csókra
[refrén]
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
