|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Éjszakai üzenet |
| Megjelenés: | 1986 |
| Hossz: | 11:50 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyere! Súlyos csend hullik rám - s befed.
Gyere! Leplét leoldanám, mert eltemet.
Téged szólít s összeér veled,
ébren vár a képzelet.
Már feloldódni nem tudok, nélküled.
Gyere! Milyen gond süllyeszt el? Hagyd el!
Gyere! Milyen szárny emel? Dobd el!
Milyen ábránd, ami távol tart?
Hagyd az álmokat!
Milyen tévedés téríthet el?
Felejtsd el!
Gyere! Arcom arcodhoz ér.
Gyere! Kezem simul, elér.
Ne csak mozdulatom érezd meg,
hozzám lélekben is érkezz meg.
Te még nem hiszed;
a többi szépen, csöndben, régen elveszett.
Gyere! Együtt merüljünk el, úgy ölelj!
Gyere! Együtt repüljünk el, úgy emelj!
Nézd, igaz csak ez maradt; ahogy vártalak,
s ahogy megérkezel.
A többi füst és köd - csak eddig hittem el.
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül.
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
bölcső vagyok, mely nem ringat,
holnap vagyok, mely nem virrad
nélküled..!
Mint hópehely, mely kézre száll,
a hűvös ész úgy olvad már;
a félelem, ha ránk tapadt,
már eltűnik, már elmarad,
s a béke, lásd, hogy úgy szeret,
most itt lebeg a perc felett,
s az angyal mégis erre jár.
Gyere! Arcod ne fordítsd el sosem!
Gyere! Titkod táruljon fel nekem!
Szép istenekkel álmodtál,
hamis fénynek áldoztál.
Én éjszakákba bujdosnék,
és hozzád menekülve lennék menedék...
Gyere! Okos érvek elől, hozzám.
Gyere! Halvány képek elől, hozzám.
A holnap jön és többet kér,
felejtsd el, úgyis elér!
Én nem hiszem, ami fontos, rajtunk áll.
Mennyit adtál már, és vissza eddig mennyit kaptál?
Gyere! Hitek enyésznek el, ne értsd!
Gyere! Álmok lobbanak el, ne féltsd!
Hidd el, itt most ez jut rád
és ez jut rám, a mást ne várd;
Nem lesz szebb és nem lesz más,
hát jobban őrízd azt, mit velem egyszer megtalász!
Az éjszakán, mint síron át - úgy emelj!
A hídon együtt érjünk át - úgy ölelj!
Ha tőlem távol néha félsz - rám találj!
Egy érzést, melyhez visszatérsz - tőlem várj!
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül,
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
titok vagyok, mely nem tárul,
s ölelés, mely nem zárul
nélküled.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
