|
|
|
Mint az álom nappal alig várom,
Hogy a szememre szálljon, mesebeli világomba zárjon.
Mi nincs csak képzelet, fogom a képed,
Intek ég veled, ennek is vége lett, hiába féltettelek.
Mi csak bábok vagyunk, ha kell áldozunk vagy átkot adunk,
A láthatáron akik távolodnak, azok ott mi vagyunk.
Bárcsak lenne még pár perc, de telik az idő, mint a könnycseppek folynak el.
Nem véletlen a harc, életben tart a karc amíg érzed, hogy fáj
Addig tudod, hogy kár lenne már érte is, cseppenként elfolyik a véred is.
Lassan felissza a föld, hogy futhasson pár kört még,
Az ég már nem kék, mert minden emlék elég hiába könyörögsz,
Hogy elég ennek nem lesz vége soha tán…
REFRÉN:
Te és én, én és te,
A kérdésre nem kapott választ egyikünk se,
De az életben várnak meglepetések mind kettőnkre még,
Az ég nem kék, de a nap még ragyog némiképp.
Téged látlak mindenben, téged őrizlek a szívemben,
Tudom ez nincs rendben, csak még pár percet adj,
Hogy én is rájöhessek, hogy tévedtem.
Had érezzem az illatod, a csókod,
Had halljam még a hangod, mit régen a fényekben,
Csak mi ketten a közegben, a tömegben,
Látom az arcodat a szövegben, egyre távolabb, de követtem.
Téged akarlak, hogy ölelj még. Nélküled a ködben eltévedtem…elvéreztem,
Mindig is éreztem, hogy saját magam szabotálom,
Tudhattam volna, hogy már én is ezt várom rég,
Az ég már nem kék, az eső cseppje hull le ránk,
Görbül a szánk, nem tudjuk merre van hazánk.
Nélküled nem jó hidd el, a lelkemből egy darabod kitéptél ne vidd el,
Nekem az egész testem színlel, minden porcikám kívánja,
Hogy a közelemben légy, bármerre mész lélekben követlek,
Mert hazudok, hogy nincs vége még mindennek,
Ezek a dolgok nálam is így mennek,
Mikor a könnyben megcsillan a fény, én azt mondom higgy ennek.
REFRÉN:
Te és én, én és te,
A kérdésre nem kapott választ egyikünk se,
De az életben várnak meglepetések mind kettőnkre még,
Az ég nem kék, de a nap még ragyog némiképp.
Felkelek reggel csukott szemmel, láthatatlan vagyok,
Vakít a nap, hagyok kis szünetet majd megfagyok,
És várom a percet, mikor kiolvad a szív, ez tetszett, megedzett.
Tartom az iramot, mert előttem lebeg a kép,
Te és én, némiképp homályos, de szép,
Te és én, ez csak álom miből felriad a nép.
Kérem hogy maradj még, ezt nem viselem jól,
Ne távolodj el messzire, mert nem hallod ha szavam szól.
Pedig megvéd, ha kell melléd áll, ha kell gyengéden átölel,
Ha zuhansz fent tart, és nem enged el.
De amit én ígértem betartom, had ne meséljem el még egyszer…
Mert a végén elalszok, és senki nem ébreszt fel,
Csak, ha nagyon muszáj, akkor égess el, tedd meg és tüntess el!
REFRÉN:
Te és én, én és te,
A kérdésre nem kapott választ egyikünk se,
De az életben várnak meglepetések mind kettőnkre még,
Az ég nem kék, de a nap még ragyog némiképp.
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
