|
|
|
| Előadó: | Siska Finuccsi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Siska |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Landi
Születésem óta halálra vagyok ítélve,
jobb nem lesz mer' minden nap tönkre tesz a stressz.
Felejtem a tegnapot, hogy a mát megússzam élve,
de az idő a holnapomból egy darabot elvesz.
Egyébként, minden rendben ha mondom, nincsen gondom,
azzal, hogy a világhoz kell alkalmazkodnom.
Nézem a furcsa arcokat, ahogy nézik a furcsa arcomat,
én egyedül vívom meg a harcomat.
A trófeát viszem eléd, neked adom a győzelmem felét,
remélem elég, nekem nem imponál a jólét.
Túl előre haladtam, az árnyékom is nehezen követ,
ma egy jó barát, holnap lepisálja sírköved.
De ki az első, ki a tökéletes, milyet keresel,
én kezet nyújtottam annak aki arcon köpött.
Lehet durván átvertek, hazudtak egy keveset,
én mosolyogtam és nem tudták mi rejlik a mosoly mögött.
Maradok egyedül belül, kívül egy társas lény,
a tisztesség történelem, nem alap követelmény.
Nem kellenek új barátok, ha már a régi is átok,
lelkiismeretet nem ápol, ne gyere többet elém.
Úgy hiszik ismernek...ismernek??
maradj távol tőlem, hiszen te hazudsz magadnak.
A túlvilágban nincs hely számodra,
így a holtak felkelnek, hogy örökre elhallgattassanak.
hééj. Szép a mai nap egy nyugodt mer,
nem a pokol vár rád hanem az éden kert.
Tudom, hogy téged ez soha se érdekelt,
te vagy az aki az ördöggel énekelt.
Jöhet a kivégzés, talán a végzet egy újabb kezdetet hoz,
ne habozz mindegyik potenciális áldozat.
Ma mindent elhalasztottam, múltkor úgy kiosztottam,
hogy a könnyekbe fullasztottam,
De nem változtam.
refrént kihagytam...
Siska
Nekem azt mondták mikor kicsi voltam, ne menjek a rossz után,
de nézd meg mivé lett a világ és mivé váltam én csupán.
Az ösztön hajt barátom, pusztán egy cél ami éltet,
hogy önként essek bűnbe, mitől a jó anyám féltett.
Nem volt ki védett, őt szerettem még is elhagyott,
egy nyári délutánon történt, hogy a szívem megfagyott.
Tizennégy évesen a húgom kezét fogva,
néztük végig, hogy döntik szüleink életünk romokba.
De ebből elég.
Úgy döntöttem, hogy a saját utam járom,
belefáradtam, hogy mindenhol csak a bánatot látom.
Kéne egy szebb világ nekem, hol nem lóg bilibe a kezem,
és csak azt teszem, mit a szívem diktál, a józan eszem.
Iszom, közbe kiszárad a szám de tovább kell menni,
a végén úgy is az lesz megint lefognak verni.
Átírják a szabályokat, hogy mindent elragadjon a kárhozat,
Így nem maradok én sem más, csak egy áldozat.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
