|
|
|
| Előadó: | Antifaces |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Túl sok az oxigén, vágjuk ki a fákat!
Állnak a tornyok, hát dűtsünk le párat!
Beugat a tahó, hogy fogd be a szádat,
Sajnálom tesó, az igazság fájhat…
Válasszunk minisztert, hogy legyen kit szidni,
Így leszünk csicskák és lesz kire inni…
Nem, nem, nem szabad az álmokban hinni,
Törődj bele, hogy nem fogod semmire se vinni!
Nézem a képem, egy idegent látok,
A napfényre állok, felnézek és hányok,
Nézem a képem, már reményt is látok,
Nem vagyok optimista hát újra hányok!
Miért is lennék, hisz bűn már bármiben is hinni,
Mondjátok csicska vagyok, s lesz kire inni!!!
Félholtra verve fekszel a sárban,
De ki vagy te itt, hát dögölj meg bátran!
Mért nem beszélek inkább, egy virágos rétről?
Ahol nyuszikák legelnek kora reggel 7-től?
Ahol virágok nyílnak, nyoma sincs fegyvernek,
Hippi osztogat cukrot a gyerekeknek…
Azért barátom mert ugyanezen a réten,
Atombomba robban pontosan délben…
Rohadnak a virágok, lehervad a hippi,
Nem rág már a nyuszika és elfelejt hinni…
Nincsenek válaszok, mert nem is volt kérdés,
Felesleges volt már az utolsó lépés!!!
Nincsenek válaszok, mert nem is volt kérdés,
Felesleges volt már az utolsó lépés!!!
Ref.: Ne fogd a kezemet, én sem a tiedet!
Keresd meg az utat, mi a sötétből kivezet…
Pénzért nem fogod, megvenni az életed,
Mindened elveszett, ne emeld a téteket!
Keresed, kutatod, nem leled a képletet,
Hiszed hogy tudhatod, mi lesz a végzeted…
Rohadó világban, elnyel az élvezet,
Vértől rozsdás már az emberi gépezet!
Nincsen már fájdalom, nincsen már szánalom,
Nem tudom hogy ki vagy, de teher vagy a vállamon!
Jelenben kutatok, a jövőbe mutatok,
A nyomomban vagy, de egy ideig még futhatok…
Feladom a harcot gyertek csak vérebek,
Megbotlik a lábam, hisz hullákon lépkedek,
Kinézek a sarkon, egy síró kisgyerek,
Papamama fekszik, töltényhüvelyek…
Boldog a katona, önfeledten vigyorog,
Húson és csonton, lánctalp csikorog…
Morajlik a tenger, jön már a hír,
A végzeted nem part, hanem hullámsír!
Így él az ember, itt a mocsokban,
Itt születik meg, és itt fekszik holtan!
Itt lesz majd nagygyerek, itt lesz majd véreb,
Pusztító gyilkoló gép, senkiházi féreg…
Önkínzó mazoisták amerre néznek,
Alkoholista, drogos, undorító réteg!
Diktál a média, papol a pápa,
Ne éld le az életed kalodába zárva…
Tudod, a határok nem hiába vannak,
Próbálnak védeni, hogy ne menj a falnak…
De te majd inkább, a hóhérnak hiszel,
Hát tedd oda a fejed és kíváncsian figyelj!!!
Ref.: Ne fogd a kezemet…
Védem a hazát, s kiírtok népeket,
Szégyen, hogy istent játszanak némelyek…
Divatos a rasszizmus, szerinte ez lételem,
Nagyra nőtt a feje, de használni képtelen,
Gyilkol a bőrszín, gyilkol a származás,
Gondolkodni képtelen, hiába a lázadás…
Hello Kitty cicamica, márka nélkül sehova,
Aranylánc a nyakadba, vagy elrabol a maffia…
Követed a haverokat, kipróbálod egyszer,
Megkötözve az ágyon, egy bordélyban kelsz fel…
10 kocsi nem elég, legyen 60 csajod,
Túl kevés a pénzed, csak ez a te bajod!
Így szólnak a rapperek, mert ők kemény gyerekek,
Ha hülye vagy beveszed, azután meg követed,
Média sztárok, selejtes állomány,
Igénytelen beszéd, léket üt a koponyán…
Paparazzi cikkek, hát nem lehet már bírni,
Hogy Annácskát kell már, a budira is vinni…
Mi közöm nekem hozzá, hogy rózsaszín a körme,
Hogy Orbánnak túl nagy van, Gyurcsánynak meg görbe…
Dönthetek szabadon, de a választás ledarál,
Egyik öli a másikat, a harmadik meg kritizál…
Hagyjuk a tényeket, mondjuk el a lényeget,
Fejünk fölé kék eget, refrént és fényeket…
Ref.: Ne fogd a kezemet…
Ref.: Ne fogd a kezemet…
Ref.: Ne fogd a kezemet…
Ne fogd a kezemet, én sem a tiedet.
Na oszt voltál fenn szombaton?
Fogd meg a kezemet, én is a tiedet!
Keressük az utat, mi a sötétből kivezet!
Pénzért nem fogjuk, megvenni az életet,
Mindenünk elveszett, de emeljük a téteket,
Megleled végre, az elveszett képletet,
Rájössz, hogy senki sem tudja a végzetet…
Látszólag virágzik, de rozsdás a gépezet,
Véres manapság, minden mi élvezet!!!
Nincsenek válaszok, mert nem is volt kérdés!
Felesleges volt már, az utolsó lépés…
Nincsenek válaszok, mert rossz volt kérdés!
Esélytelen volt hát, az utolsó lép!
Nézem a képem, de nem vagyok rajta,
Rájövök végre, hogy a jövőt mutatja!!!
Nézem a képem, de senki sincs rajta!!!
Hisz ez csak…
A jövődet mutatja…
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
