|
|
|
| Előadó: | Antifaces |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Túl sok az oxigén, vágjuk ki a fákat!
Állnak a tornyok, hát dűtsünk le párat!
Beugat a tahó, hogy fogd be a szádat,
Sajnálom tesó, az igazság fájhat…
Válasszunk minisztert, hogy legyen kit szidni,
Így leszünk csicskák és lesz kire inni…
Nem, nem, nem szabad az álmokban hinni,
Törődj bele, hogy nem fogod semmire se vinni!
Nézem a képem, egy idegent látok,
A napfényre állok, felnézek és hányok,
Nézem a képem, már reményt is látok,
Nem vagyok optimista hát újra hányok!
Miért is lennék, hisz bűn már bármiben is hinni,
Mondjátok csicska vagyok, s lesz kire inni!!!
Félholtra verve fekszel a sárban,
De ki vagy te itt, hát dögölj meg bátran!
Mért nem beszélek inkább, egy virágos rétről?
Ahol nyuszikák legelnek kora reggel 7-től?
Ahol virágok nyílnak, nyoma sincs fegyvernek,
Hippi osztogat cukrot a gyerekeknek…
Azért barátom mert ugyanezen a réten,
Atombomba robban pontosan délben…
Rohadnak a virágok, lehervad a hippi,
Nem rág már a nyuszika és elfelejt hinni…
Nincsenek válaszok, mert nem is volt kérdés,
Felesleges volt már az utolsó lépés!!!
Nincsenek válaszok, mert nem is volt kérdés,
Felesleges volt már az utolsó lépés!!!
Ref.: Ne fogd a kezemet, én sem a tiedet!
Keresd meg az utat, mi a sötétből kivezet…
Pénzért nem fogod, megvenni az életed,
Mindened elveszett, ne emeld a téteket!
Keresed, kutatod, nem leled a képletet,
Hiszed hogy tudhatod, mi lesz a végzeted…
Rohadó világban, elnyel az élvezet,
Vértől rozsdás már az emberi gépezet!
Nincsen már fájdalom, nincsen már szánalom,
Nem tudom hogy ki vagy, de teher vagy a vállamon!
Jelenben kutatok, a jövőbe mutatok,
A nyomomban vagy, de egy ideig még futhatok…
Feladom a harcot gyertek csak vérebek,
Megbotlik a lábam, hisz hullákon lépkedek,
Kinézek a sarkon, egy síró kisgyerek,
Papamama fekszik, töltényhüvelyek…
Boldog a katona, önfeledten vigyorog,
Húson és csonton, lánctalp csikorog…
Morajlik a tenger, jön már a hír,
A végzeted nem part, hanem hullámsír!
Így él az ember, itt a mocsokban,
Itt születik meg, és itt fekszik holtan!
Itt lesz majd nagygyerek, itt lesz majd véreb,
Pusztító gyilkoló gép, senkiházi féreg…
Önkínzó mazoisták amerre néznek,
Alkoholista, drogos, undorító réteg!
Diktál a média, papol a pápa,
Ne éld le az életed kalodába zárva…
Tudod, a határok nem hiába vannak,
Próbálnak védeni, hogy ne menj a falnak…
De te majd inkább, a hóhérnak hiszel,
Hát tedd oda a fejed és kíváncsian figyelj!!!
Ref.: Ne fogd a kezemet…
Védem a hazát, s kiírtok népeket,
Szégyen, hogy istent játszanak némelyek…
Divatos a rasszizmus, szerinte ez lételem,
Nagyra nőtt a feje, de használni képtelen,
Gyilkol a bőrszín, gyilkol a származás,
Gondolkodni képtelen, hiába a lázadás…
Hello Kitty cicamica, márka nélkül sehova,
Aranylánc a nyakadba, vagy elrabol a maffia…
Követed a haverokat, kipróbálod egyszer,
Megkötözve az ágyon, egy bordélyban kelsz fel…
10 kocsi nem elég, legyen 60 csajod,
Túl kevés a pénzed, csak ez a te bajod!
Így szólnak a rapperek, mert ők kemény gyerekek,
Ha hülye vagy beveszed, azután meg követed,
Média sztárok, selejtes állomány,
Igénytelen beszéd, léket üt a koponyán…
Paparazzi cikkek, hát nem lehet már bírni,
Hogy Annácskát kell már, a budira is vinni…
Mi közöm nekem hozzá, hogy rózsaszín a körme,
Hogy Orbánnak túl nagy van, Gyurcsánynak meg görbe…
Dönthetek szabadon, de a választás ledarál,
Egyik öli a másikat, a harmadik meg kritizál…
Hagyjuk a tényeket, mondjuk el a lényeget,
Fejünk fölé kék eget, refrént és fényeket…
Ref.: Ne fogd a kezemet…
Ref.: Ne fogd a kezemet…
Ref.: Ne fogd a kezemet…
Ne fogd a kezemet, én sem a tiedet.
Na oszt voltál fenn szombaton?
Fogd meg a kezemet, én is a tiedet!
Keressük az utat, mi a sötétből kivezet!
Pénzért nem fogjuk, megvenni az életet,
Mindenünk elveszett, de emeljük a téteket,
Megleled végre, az elveszett képletet,
Rájössz, hogy senki sem tudja a végzetet…
Látszólag virágzik, de rozsdás a gépezet,
Véres manapság, minden mi élvezet!!!
Nincsenek válaszok, mert nem is volt kérdés!
Felesleges volt már, az utolsó lépés…
Nincsenek válaszok, mert rossz volt kérdés!
Esélytelen volt hát, az utolsó lép!
Nézem a képem, de nem vagyok rajta,
Rájövök végre, hogy a jövőt mutatja!!!
Nézem a képem, de senki sincs rajta!!!
Hisz ez csak…
A jövődet mutatja…
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
