|
|
|
Van egy ház a Tisza-parton,
ott becézett szelíd hangon,
dalolt anyám régen;
Nincsen rajta cifra torony,
egyszerű kis szerény otthon,
mégis legszebb nékem.
Abban élt az édesanyám,
elringatott sok éjszakát,
ha került az álom;
Szíve első édes vágya,
ott ébredt a boldogságra,
sírt az első fájó csalódáskor.
Szomorúfűz lombos ága,
ráhajolt a kedves házra,
öreg Tisza-partra.
Halkan síró falevelek,
szinte látom, hogy peregnek,
elmerengek rajta.
||: Az a ház még most is ott áll,
minden emlék úgy muzsikál,
úgy mesél mint régen,
Amikor még anyám dalolt,
szép mesékkel fölém hajolt,
gyermekkorom boldog idejében. :||
2021 MÁR egy jó év :)
