|
|
|
Szegény vagyok, szegénynek születtem
A rózsámat igazán szerettem,
Az irigyek elrabolták tőlem,
Most lett szegény igazán belőlem.
Fújja a szél a nyárfa levelét,
Azt gondolom, hogy az is ellenség.
A fűszál is felállott ellenem,
Bújdosóvá tett már a szerelem.
Kertem alatt van egy tábla köles,
Az éjszaka benne hált a deres.
Rám becsültek kilenc véka kölest.
Látod, babám, mind teérted van ez!
Elmennék én messze földre lakni,
Ahol engem nem ismer majd senki.
Úgy elmegyek a világ végére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.
Rozmaringot tettem cserepébe,
Ültettem a kertem közepébe,
Rozmaringszál felmegy az ég felé,
Gyenge vagyok a szeretőm mellé.
Elmegyek én messzi útra innen,
Ahol senki ismerősöm nincsen.
Elbújdosom a világ végére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.
Csipkebokor legyen a szállásom,
A búbánat kísérő pajtásom,
A búbánat és a rózsám képe,
Isten veled kis falum, örökre!
2021 MÁR egy jó év :)
