|
|
|
/T-kyd/
Körbevesznek a falak, elfogynak a szavak
Ez egy új világ, itt minden tilos ami szabad
Itt minden piros ami kék, csak a zöld ami zöld
Újra tölt a Mátrix aztán pusztul a Föld
Ez a gond sok a semmi, kevés a csont
A mondatok végén a pont pont pont
Meg a ... túl kevés a levegő
Az O2 zéró, itt jön a két heroe
A síró arcok, meg a mosolygó testek
Az elvesztett harcok, a kitöltött tesztek
Az évek, az órák, a percek, a tercek
Itt maradok, de kövessetek hogyha mertek
Az álmok az álnok, a szent aki szüntet
Az angyal, az ördög, ki ad és aki büntet
A süket, a vak meg a néma, ki néha
Feleszmél hogy nem ő, a világ a béna
A néger, a sárga, a fehér, a színvak
A színpad már kész, ahol csak téged szidnak
A halkuló hajnal, az üvöltő este
A nőknek a teste, a keresztre festve
A vérem a kezeden, a tiéd a számon
Az álmom, ha becsukod szemmel is látok
A tündöklő tenger a homokos parttal
A mosolygó arca, picsába a harccal
Ki hurcol, kit hurcolnak, ez az élet a Földön
Hol elbaszott időmet töltöm
Bár itt születtem, de nem erre vágyok
A percre mikor majd az égben járok
Égbenjárók, égbenjárók, tudom más ahogy élsz
Égbenjárók, égbenjárók, tudom más amit kérsz
Égbenjárók, égbenjárók, tudod más itt a fény
Égbenjárók, égbenjárók, tudod csak te meg én
/San/
Két ember egy helyen, két külön lélek
Két ember egy képben, hol egyek a fények
A világba élek, a világnak élek
Az emberért élek, a fényekért élek
Az álmokért élek, a tegnapba nézek
A holnapban érzek, hol másak az érvek
A cenzúra éget, a rengeteg élet
A bűnös eszmére a hírek, a képek
Még látom a szépet nem szégyen, hogy élek
Szívok és érzek, a lelkemmel tépek
De semmitől vérzek így semmit nem értek
Csak peregnek az évek, a szánalom megéget
Egy percre megállok, a szürkeség áll ott
Hol a színek megtörnek, ott emberek ölnek
A bárányból farkas lettem egy állat
Nincs erre válasz, a rendszer lefáraszt
Az ördög megágyaz, a szépre így várhatsz
A méreg eláraszt, egy irányban járhatsz
De a tettekért élek, a testemért élek
A szerelemért élek, a fényekért élek
Az életért érzek, és egy szigeten állok
A melegben fázok, az édenre vágyok
A világra várok, néha szebb jövőt látok
De elfogynak az álmok így az égben járok...
Égbenjárók, égbenjárók, tudom más ahogy élsz
Égbenjárók, égbenjárók, tudom más amit kérsz
Égbenjárók, égbenjárók, tudod más itt a fény
Égbenjárók, égbenjárók, tudod csak te meg én
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
