|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Idegen tollak |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 6:26 |
| Szövegírók: |
Allen Ginsberg Eörsi István Ginsberg Allen |
|
Fuchs László |
|
| Kiadó: | ShowTime |
| Stílus: | zenés monológ |
| Címkék: | Keressük! |
Műanyag-széken ücsörgő kísértetek
Bőrkesztyűs kísértetek e kávéházon egy órára átlibbenők
Sebhelyes arcú kísértet-lányok, keskeny szemöldökök
Fekete harisnyák
Csinosan lenyalt hajú szőke kísértet-fiúk állukon pici szakáll
Fényes fekete asztalok fölött késő délután összesereglő új
Kísértetek, mély társalgásba merülők
A történelem bús szopránja dalol sztereón
- a 18. századi falak és ablakok távlati képe az Új Világ
sugárúttól III. Zsigmondig aki
Kivont karddal figyeli talpazatáról a lengyel ifjúságot
három évszázad óta -
Ó lengyel kísértetek mit szenvedtetek amióta romantikus
zongoráját Chopin telesírta
A régi épületekre és a hajnalba nyúló víg murikra bomba
hullt
Az enyésző gettó első sikolyai-munkások lépnek át
a háború előtti rószaszín-kék hálószoba-falakon,
a napsütötte romokat eltakarítják-
Most a kísértetek kézcsókra gyülekeznek, lányok
szájcsókra, párizsi piros boszorkány-frizurák
És finom aranyórák- nagy barna aktatáskával ülni
a sárga falnál-
Elszívni három cigarettát fekete keskeny
nyakkendő-díszben, egy új filmet bólogatva dicsérni-
Ó kísértetek, Krisztus és a testetek el ne hagyjon ebben
az órában míg fiatalok vagytok
E háború utáni mennyben mely a kommunizmus
verítékétől pecsétes, minden szerelmetek és sima fehér
arcbőrötök oly lágynak tetszik egymás szemében.
Ó kísértetek, szelíd borotvált arcotok mily szép, sápadt
ajakrúzsotok, sálatok, kényes sarkatok
Milyen szép távoli pillantásotok, amint keresztbevetett
lábbal ültök az asztalnál, hosszú pillájúak
Milyen szép türelmes szeretetetek ahogy együtt
böngészitek a művészlapokat-
Milyen szépen léptek be a bársony-függönyös ajtón
a túlzsúfolt helyiségbe belenevetve,
Hogy vártok kalaposan, arcotokat méricskélve, aztán
Sarkon fordultok és eltűntök egy órára,
Vagy a bárpultnál meditáltok, míg a lassú pincérnő végre
elkészíti a forró piros teát, perc hullik percre
Álltok, míg az órákat elkongatják a templomi harangok és
múlnak az évek és ti itt maradtok a Nowy Swaiton,
Milyen szépen szorítjátok össze a szátokat, ajkatokról
tovafújjátok a füstöt, kezeteket dörzsölitek
Vagy nevetve összehajoltok e bozontos őrült láttán, aki
sírva ül köztetek, idegen ember
Nyolcvan éve, 1945. február 6-án született Bob Marley, akinek neve egyet jelent Jamaicával és a reggae zenével. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga.
Robert Nesta Marley néven látta meg a napvilágot a karibi sziget egyik eldugott falujában, egy angol apa és egy fekete tinédzser lány gyermekeként. Apja rögtön születése után eltűnt életéből, nem sokkal később meg is halt, Marley csak egy fényképről ismerte. A zenei karrier reményében tizennégy évesen ment Kingstonba, ahol kezdetben nyomorgott, de aztán szárnyai alá vette a reggae atyjának számító, buzgó rasztafári Joe Higgs. Ő hozta össze a Wailers együttest, amelyben Marley mellett a műfaj másik két legendája, Peter Tosh és Bunny Livingston zenélt. Jóllehet volt néhány helyi sikerük, túl messzire nem jutottak, így 1966-ban a feloszlás mellett döntöttek. Marley fél évig egy amerikai autógyárban dolgozott, ekkoriban nősült meg. Felesége, Rita haláláig társa, háttérénekesnője maradt, s három gyermekük született, de Marley-nek több házasságon kívüli gyermeke is volt.
Hazatérve újjáalakította a Wailerst, s a reggae gyökereit kutatva tanulmányozta az 1930-as években Jamaicában létrejött rasztafári szektát. A raszták a Biblia sajátos értelmezéséből kiindulva Hailé Szelasszié etióp császárban látták a megváltót, Etiópiában pedig "az Ígéret Földjét".
A spirituális megvilágosodás után élete, személyisége is megváltozott: nemcsak a jellegzetes, fürtökbe font raszta-frizurát kezdte hordani, visszatért az afrikai gyökerekhez, hitvallását vegyes származására utalva így fogalmazta meg: "Nem állok a fehér ember oldalán és nem állok a fekete ember oldalán, Isten oldalán állok".
A Wailers nem csak szórakoztatni akart, kiállt az elnyomottak, a szegények mellett, a hitről és a szabadságról énekelt, amibe beleértették az általuk megvilágosodást hozó szent fűnek tartott marihuána fogyasztásának szabadságát is.
A Wailers első, Jamaicán kívül is terjesztett lemeze 1973-ban jelent meg, Marley neve a következő évben lett világszerte ismert, amikor Eric Clapton feldolgozta I Shot the Sheriff című szerzeményét. A Wailers 1974-ben a soul nagy csillagának számító Sly and the Family Stone előzenekaraként mutatkozott be az amerikai közönségnek, néhány előadás után azonban kirúgták őket a turnéból, ugyanis sokkal nagyobb sikerük volt, mint a fő attrakciónak. Nem sokkal később Tosh és Livingston a szólókarrier reményében kilépett (mindkettő sikeres lett, de korántsem annyira, mint Marley, Tosht 1987-ben máig tisztázatlan körülmények között lőtték le.)
Marley új zenészekkel folytatta, a vokálban helyet kapott felesége, Rita is. 1975-ben jelent meg Natty Dread című albuma, ezen hallható a No Woman, No Cry, egy év múlva a Rastaman Vibration már az amerikai lemezlistán is előkelő helyet ért el. Marley politikai töltetű szövegei égető társadalmi kérdésekkel foglalkoztak, ugyanakkor zenéje lehetőséget adott arra, hogy hallgatói kikapcsolódjanak, rövid időre elfeledkezzenek bajaikról. Teltházas koncerteket adott és világsztárnak számított, Jamaicában azonban még ennél is többnek: élő legendának, prófétának, a nemzet hangjának. Ő népszerűségét kihasználva törekedett a zűrzavaros hazájában szemben álló politikusok kibékítésére, 1976-ban egy
ingyenes koncertje előtt két nappal merényletet követtek el ellene, ám sebesülten is a színpadra állt és a béke hangján beszélt.
Végül sikerült elérnie, hogy az ősi ellenfelek két évvel később nyilvánosan, stílszerűen egy Marley-koncerten békejobbot nyújtsanak egymásnak.
Sorra követték egymást kiváló albumai (Exodus, Kaya, Babylon By Bus, Survival) és a remek dalok. Az énekes a színpadon valóságos extázisban zenélt és lüktető muzsikájával hallgatóságát is magával ragadta. Épp egy amerikai turnéra készült, amikor 1981 tavaszán a New York-i Central Parkban
kocogás közben összeesett, és az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy rákbetegségben szenved
a kór átterjedt az agyára, tüdejére és a májára is. Alig 36 évesen, 1981. május 11-én halt meg Miamiban, temetését Jamaicában nemzeti gyász követte, díszsírhelyet kapott Kingstonban, ahol múzeuma is van.
Bob Marley hatással volt a zenére, divatra, a politikára, a kultúrára, 75 milliónál több lemeze kelt el világszerte
a halála után kiadott, legnagyobb slágereit összegző Legends című album 871. hete szerepel megszakítás nélkül a Billboard magazin 200-as listáján és csak a Pink Floyd Dark Side of The Moon című lemeze előzi meg. Zenei örökségét viszi tovább Ziggy fia, számait újra és újra feldolgozzák, de azért a Could You Be Loved, a Redemption Song, a Get Up, Stand Up, a One Love, az Is This Love az eredeti változatban a legjobb. Marley bekerült a Rock Dicsőségcsarnokába, még évtizedekkel halála után is a legjobban kereső hírességek között van, sőt nevét viseli az első marihuána-világmárka, a Marley Natural termékeket a kannabiszt legalizáló országokban lehet megvásárolni. Első európai szobrát a Bánátban, Diószegpusztán (Banatski Sokolac) állították fel 2008-ban. Életéről 2012-ben dokumentumfilm készült, amelyben addig ismeretlen dalai is felhangzottak, tavaly pedig bemutatták a róla készült Bob Marley: One Love című játékfilmet, Kingsley Ben-Adir főszereplésével.
Fotó: Bob Marley Facebook
