|
|
|
| Előadó: | Operettek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
János legyen, fenn a János hegyen, estére odavárom.
János nekem, nehogy álmos legyen, mert azt én ki nem állom.
Jaj, Jani! Szeretném hallani szerelmet vallani, csak ez a kívánságom!
János legyen, fenn a János hegyen, estére odavárom.
Jaj, Jani! Szeretném hallani szerelmet vallani, csak ez a kívánságom!
János legyen, fenn a János hegyen, estére odavárom.
Hétre ma várom a Nemzetinél
ott, ahol a hatos megáll!
Szemben az Emke cigánya zenél,
ha nem jön el szívem, de fáj!
De ott lesz ugyebár?
Lesem, hogy jön-e már!
Hisz ránk egy icike-picike mozi vár!
Épp ezért,
Hétre ma várom a Nemzetinél
ott, ahol a hatos megáll!
De ott lesz ugyebár?
Lesem, hogy jön-e már!
Hisz ránk egy icike-picike mozi vár!
Épp ezért,
Hétre ma várom a Nemzetinél
ott, ahol a hatos megáll!
Jöjjön ki Óbudára,
egy jó túróscsuszára,
a kerthelyiségben sramli szól,
és ott lehet, csak inni jót!
Az abrosz tarkabarka,
és rajta jó kadarka,
és már az első csók után,
meglátja, de jó lesz kinn Óbudán!
Jöjjön ki Óbudára,
egy jó túróscsuszára,
a kerthelyiségben sramli szól,
és ott lehet, csak inni jót!
Az abrosz tarkabarka,
és rajta jó kadarka,
és már az első csók után,
meglátja, de jó lesz kinn Óbudán!
Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád
Nélküled még a menyország is fád
Nem megyek egyedül oda
Nem hagylak el-nem én soha
Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád
Nélküled még a mennyország is fád
Ha ülök is a mennybe
Te cica csak üzenj be
S érted kiugrom, cicám.
Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád
Nélküled még a menyország is fád
Nem megyek egyedül oda
Nem hagylak el-nem én soha
Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád
Nélküled még a mennyország is fád
Ha ülök is a mennybe
Te cica csak üzenj be
S érted kiugrom, cicám.
Én elmentem a vásárba Shneider Fánival, Shneider Fánival, Shneider Fánival
Vettem neki piros szoknyát három fodorral, három fodorral, három fodorral.
Shneider Fáni de azt mondta, nem kell néki piros szoknya,
inkább kell neki olyasmi, ami őt felingerli.
Shneider Fáni de azt mondta, nem kell néki piros szoknya,
inkább kell neki olyasmi, ami őt felingerli.
Sejj, hajj Rozi, Párizsba kirándulunk
Meglásd Rozi, hogy unatkozni nem fogunk
Az Eiffel-torony, vidáman kacsint le ránk.
Séta közben súgd meg nekem,
Hogy egy csókra szomjas a szád.
Sejj, hajj Rozi, Párizsba kirándulunk
Meglásd Rozi, hogy unatkozni nem fogunk
Az Eiffel-torony, vidáman kacsint le ránk.
Séta közben súgd meg nekem,
Hogy egy csókra szomjas a szád.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
