|
|
|
(Sötét ruhás fiú):
Igen, becsaptalak téged, de becsapott az élet
csaltam és most vesztek, feladom.
Amit elveszítek, minden, semmi, amit nyertem,
tartozom, de hidd el, megadom,
Szép nyár, te vagy, akit vártam,
benned megtaláltam mindazt, amit nem kaphatok.
Mégis elengedlek téged, és csak annyit kérek,
engedj el, mert élni akarok!
(Zsuzsanna):
Soha! Ezt nem viszed el szárazon!
Meghurcollak ország-világ előtt, te nyomorult!
(Sötét ruhás fiú):
Szeretlek, engedj el békességben!
Értsd meg, kezedben az élet,
van szó, amely méreg,
egyikünk a végzet, vállalom.
És én könyörögve kérlek,
hagyd, hogy tovább lépjek
engedj visszatérnem utamon.
Nem sok visszaszerzett élet,
mást többé nem kérek,
már hazugság nélkül akarom.
Értsd meg, kezedben az élet,
van szó, amely méreg,
egyikünk a végzet, vállalom!
(Zsuzsanna):
Az! Pontosan! (kezébe temeti arcát)
Ezt a szégyent!
Uram, istenem, ezt a szégyent!
(Sötét ruhás fiú):
Légy okos, nagyon okos!
Nem tettem semmi rosszat!
Lásd, már többé nem mesélek,
szerettelek téged,
mindennek az árát én adom.
Igen, szerettelek téged,
és könyörögve kérlek,
utoljára engedj elfutnom.
Szép nyár, az is fáj, ha nézlek,
már mindentől félek,
ébren is csak késsel álmodom.
Értsd meg, kezedben az élet,
van szó, amely méreg,
egyikünk a végzet, vállalom!
(Zsuzsanna):
Homérosz! Én barom!
Ilyen maszlagot megenni!
Egy ilyen tróger a falhoz állít!
Egy lakatos!
Az úristenit, ezt nem úszod meg szárazon!
(Sötét ruhás fiú):
Nem.
