Előadó: | Hobo Blues Band |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Varga János Hárs Viktor Hobo (Földes László) Pribil György Hajmann Béla Földes László |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Néhány veterán eljön még, ha játszunk
Ősz hajuk vállukat veri
Arcukon ott sorsuk ötven éve
Szemükben a hatvanas évek fénye
Féltékenységüket gúnnyal leplezik
Mi közük ezeknek a pisiseknek a blueshoz kérdezik
Ők az életem a hűségesek
Némelyik a fiát is hozza
Csak a régi lányok nem jönnek soha
Talán szégyellik korukat elgyötört testüket a válást
Inkább lányaikat küldik
Akik félrehajtott fejjel kacéran kérdezik
Emlékszel a mamámra
Mi lesz a göndör kisfiúkból a lakótelepen
Mi lesz, ha a játékteremben nőnek fel
Mi lesz, ha elszöknek otthonról, mert szerelmesek az életbe
Nekem egy város volt az első szerelmem
Az első lány csak utána következett
Elhagyott, de jött a zene és hű maradt hozzám
Elhozta és megmutatta nekem a világot
Barátokat adott
Bejártam Európát és az Újvilágot
Gyönyörűek a várak ahol védekeztek az emberek egymás ellen
Még szebbek a templomok ahol kegyelemért könyörögtek
Néhol az erdők és a rétek olyanok, mint egy puha álom
És az ég is méltó az istenekhez
De annak, aki az életet és az utakat falja
A legnagyobb csoda a tenger
Hol az a hely hol maradnék örökre
Miért maradtam itt jöttem vissza annyiszor
Mi dolgom itt
Nem tudom, de érzem
Ide tartozom
Hazám volt, de otthonra csak nemrég találtam
Készen kell állnom a várban az ágyú mögött
Hogy mikor ideér a hajnal
Ha már zászlóm nincs
Hát három díszlövéssel adjam tudtára mindenkinek
Megérkezett
Nyitott szívvel kell, hogy fogadjam Vendégemet
Hinnem kell benne
Hinnem kell valamiben
Ahogy hittem a szélben, ahogy követtem
És nem csalódtam ide vezetett
Nem vagyok fáradt, készen állok bármi újra
Tudom, hogy dolgomat nem fejeztem be
Bársonykönyvemet nem írtam tele
Nem tudtam megfogalmazni az igazságot
De amit írtam mind igaz
Nem hazudtam a dalokban
Amiket főleg vesztesek hallgattak
Megríkattam őket én bolond
Ahelyett hogy segítettem volna nekik nevetni
És még ma is azt hiszem így szolgálom jobban őket
Tudom, hogyan végzem, és nem félek tőle
Már nem játszom sokáig
Egyszer sajnos én is dolgozni kezdek
Nem magamért teszem, hanem majd érte
Így talán könnyebb lesz
Vagy ha nem is rajtam nem látja meg senki
Úgy gondoltam dinasztiám első és utolsó tagja vagyok
De a Sors másképp akarta
És maholnap ideér valaki, akire rábízhatom titkaimat
Aki szavak nélkül ért és érez
Akinek nem kell magyaráznom semmit
Egyedül várok rád a parton
Lesem mikor jössz át a vízen
Mikor jössz át a halálon
A szerelmen és a születésen
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana