|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga János Hárs Viktor Hobo (Földes László) Pribil György Hajmann Béla Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nagymamám gondnok volt az újpesti Szabadság moziban
Akkoriban még nem vetítettek híradót a filmek előtt
Artisták kupléénekesek zsonglőrök bűvészek mutatták be műsorukat
Mikor a konyhában megláttam a bohócot átöltözni
Eszembe se jutott nevetni
A bohóc Anyukámat kivéve mindenkinél szebb volt
Úgyhogy nem értettem miért pukkadozott rögtön mindenki
Amikor a színpadi lépcsőben megbotlott
A sötét és fűtetlen moziban nyikorgó székeken télikabátban kuncogtak a nők
Kalapban ültek a férfiak és senki sem pisszegett rájuk vegyék le
Elveszett lelküket kapták vissza egy időre a Szabadság mozgóban
Hogy aztán két-három év múlva munka közben együtt énekeljenek
Ugyanúgy és ugyanazt, mint ahogy a filmen láttak
Azt hitték iskolákat és gyárakat építenek
Nem a hazugság birodalmát
Leszállt az éjszaka
Mindenki úgy tett
Mintha nem vette volna észre
Az ügyesebbek
Úgy viselkedtek
Mintha hétágra sütne délbe'
Néhányan feltették
A napszemüveget
Úgy néztek egymás szemébe
Mindenki boldog volt
Mindenki látta
Új csillag futott fel az égre
Az éjszaka eltartott
Negyvennégy évig
És én mégis kibírtam
A bohóc és a mozi
Volt a két bűnös
Ha nevettem, vagy ha sírtam
A mában élsz
De a holnapban ébredsz
Vár a Szabadság Mozgó
Soha meg nem csal
El nem hagy téged
Vár a Szabadság Mozgó
A zene sem volt teljesen haladó
Gyakran beszűrődött egy-egy dekadens önsajnáló sláger
Ezeket a magyar Eperfagyi
Vagy az olasz Csoko-csoko-csokoládé
Úgy ahogy ellensúlyozta
A legmenőbb hangszer a harmonika volt
Nem a száj, hanem a tangó
Emiatt hatéves koromban letettem arról, hogy partizán legyek
Mivel már a tizedik forradalmi filmben láttam csíkos trikós bőrkabátos
Matrózokat harmonikázni éneklő lányok gyűrűjében
Úgy várom a párom
Csak harmonikázom
S a bánatról dalolok én
Már szívem úgy dobog
Ha cipője kopog
És nevetve siet felém
A vallomásom csókra bírja talán
De ha átölel nem is tudom
Hogy hova is tegyem a harmonikám
A zene önmagában még nem volt érdekes csak a tánchoz kellett
A szöveg sem számított Be bop a lula she's my baby
Az előadókat táncdalénekesnek nevezték még sokáig
Zenekart csak az össztáncra hoztak
Ahol Rudi bácsi nővére Trudi bácsi zongorázott
Egy-két-há egy-két-há röpsasszé és kimaradtam innen is
Akármelyik magyar szövegnél sokkal izgalmasabb volt
Amikor a Kex játszott össze vissza mindenfélét kamu angollal
A muzsika a közös játék öröme az énekes arcjátéka gesztusai mozgása
A cselló és zongoraszólók az áradó szabadság és humor
Szöveg nélkül is magával ragadott bennünket
Csillagok ne ragyogjatok
Csillagok megvakulok
Mellettem elsuhan az idő
Angyalok bújnak elő
Karomra szállt egy apró ember
Kérdezte, mit keresek itt
Nem tudtam megmondani neki
Gondoltam pedig valamit
Csak rajzolom, miről álmodom
És leírom, mire gondolok
Nem én vagyok, nem én vagyok
Szabad szellemet és pimasz bohócságot ontottak magukból
Düh és kétségbeesés nélkül lázadtak
Kisebbségi érzést palástoló gúnyt, értetlenséget keltve kollégáikban
Megmagyarázhatatlan és mindent elsöprő mámort tudtak kelteni
Ő az én kanapém az én kanapém
Ő szebb, mint én Ő az én kanapém
Ez nem volt vicc komolyan gondolták
És láttam kopott piros bársonyán
A miniszoknyában verdeső szempillangót
A lábánál horkoló kutyust
Nagypapát pipával
Beszélgető barátokat
Lehangolódott gitárt
Megelevenedett a szoba aztán az egész ház
Szellemek tündérek manók
Ő szebb, mint én és csak azért mert az én kanapém
De én is szép vagyok és mindenki körülöttem
A zenekar
A közönség
Az otthon ücsörgő szülők
A könyvek, amiket nem kell elégetni
A képek a falon
A kiszáradt szökőkút lassan porladó szobra a kertben
A liliomok a kőkerítés mentén
Ne keseregjünk
Inkább mulassunk és mulattassunk
Erre tanítottak engem, de nem fogadtam meg
Más utat választottam
Nagy árat fizettem érte
De végül megérte
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
