|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga János Hárs Viktor Hobo (Földes László) Pribil György Hajmann Béla Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Én voltam az utolsó bolond
Aki megkereste a Hobók Útját
Elmentem rajta a Világ Végéig
Kicsit bámészkodtam a tengerparton
Megcsókoltam a köveket
Beleszagoltam a szélbe
Letettem jelemet a 66-oson
Aztán elindultam visszafelé
68 óra alatt lezavartam első parttól-partig utamat
Mindezt 43 évesen mámoros szívvel
13 000 kilométert mentem Greyhound Busszal
Kizárólag teljesen hülyék csinálnak ilyet
Akiknek nincs autójuk, pénzük
Csak idejük
Az országot és az utat akartam látni
És a két óceánt
Érezni a teret és a távolságot
Menni, megérkezni, unni, utálni
Másnap továbbállni
Rohanni mindent megnézni
Aztán csordultig teli szívvel holtfáradtan hazatérni
Felébredni, látni az otthont és elfogadni
Bár az ördög hazament és levedlette szőrét
Az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos még mindig nem ide tartanak
Mi baja törzsünknek
Miért fogyunk ilyen gyorsan
Mitől törpültünk el
Miért nem születnek mostanában hercegek
Kit érdekelnek a lyukas kalapok ujjatlan kesztyűk rongyos kabátok
És az emberek, akik mint sorsukat hordják őket
Mi dolgom a mában
Pedig még mindig vannak, akik ránk fogadnak
Hogy végig tudjuk csinálni
És ez nekik is erőt ad
Pártok portások patkányok bankárok banditák között
Sokszor dühöngve csoszogunk előre zenében és időben
De még most is nagyon élvezzük
Sokszor vagyok szomorú
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből
Nem tudott felnőni
Nem biztos, hogy baj
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem
És majd ha helyet foglalok a kastély urának balján
És fogadom a zenészek ajánlkozását
Csendre intem a kutyákat
Kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról, amelyek viharban vesztegelnek az öbölben
És ő énekel majd a törzsemről, akik nem vér szerint rokonok
Hanem álmukban jelölte meg őket Uruk
Meglelem helyemet
Tudom, sokszor nem értenek
De szerintem elég egy érzés
Elég érzelmet adni, ami elragad és elvezet a pillanathoz
Amikor a zene eléri a lelket
Lehet, hogy költőnek kellett volna lennem
De engem a muzsika érdekel
Soraimat úgy szabadítom ki magamból, ahogy jönnek
Nem okkal írok, dalaimat nem célzom senkinek
Nem álmok ezek
Csupán ösvények közöttük
Függönyök mögött rejtőző alakok
Más korokból isten tudja honnan előmerészkedett kombinációk
Dallá lesznek és nem biztos, hogy szobatiszták
De ha a zeneszerző nem érti meg, hogyan kell elkapni táncukat
És a szólista a hangszerébe szerelmes nem a zenébe
Kicsúfolhatjuk magunkat
Nevetségessé válhatunk, még ha nem is valljuk be
A Mester hall minden hangot
Az emberek érzik, hogy baj van, és nem dőlnek be
Hiába minden szép gesztus jó frázis pontos lépések
Sodró ritmus gondosan kiválasztott harmónia
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek, nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik
És az egyik közülük talán az a vidám kis törékeny
Azt ajánlja legyünk zsoldosok
Szolgáljunk pénzért, mint mások
Nincs abban semmi szégyen tisztes munka az is
De másra ne vetemedjünk
A lépcső alján állok
Amit eddig tettem többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom
Soha nem megyek vissza
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
