


| Előadó: | Kistehén |
|---|---|
| Album: | Ember a fán |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 4:13 |
| Szövegírók: |
Kondor Ernő |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Zöld erdõ mélyén, kispatak szélén
párjával él egy öreg cigány.
Vén öreg ember nótája nem kell,
nem kell a nótája senkinek se már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága,
kisgalamb vígan turbékol a fán.
Õsz feje kábult, a szíve kitárult,
párjához így szól a vén cigány:
Hol van a hegedûm, párom?
Tavasszal minden vidám.
Városba elmegyek máma
én, az öreg cigány.
Egyszer még had muzsikáljak
szívembõl úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni,
hogy él még a vén cigány,
öreg cigány, a vén cigány.
És a vén ember elteper csendben,
hóna alatt a kopott hegedû.
Alig bír járni, lábain állni,
szívében mégis ott él a derű.
Városba érve fáradtan lép be
egy csillogó, fényes terem ajtaján.
A vére fellobban, a szíve megdobban,
középre tipeg az öreg cigány.
Nagyságos uraim, kérem,
nem tudom ismernek-e még?
Könyörgöm, de sokat húztam
valaha réges rég.
Egyszer még had muzsikáljak
szívembõl úgy igazán.
Szertném elmuzsikálni,
hogy él még a vén cigány,
öreg cigány, a vén cigány.
Csend lett egy percig, így szól az egyik:
Jó uraim ma mulatunk ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót
látni szeretném repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccér,
Kint van az ember, kész a hatás.
Jó öreg párja már halva találja,
beszól az anyó: Urak, jó mulatást!
Nem muzsikál soha sem már,
csendes lett már a vén cigány.
Ekkor már alussza álmát,
vadgalamb búg a fán.
Öreg, ván anyóka sírját
virággal díszíti már.
Vadgalamb sírva dalolja:
Élt egyszer egy cigány,
öreg cigány, a vén cigány.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.