|
|
|
[refrén]
Utca csendélet, mert a mi utcánk a csendé lett
Mikor fekszik a blokk, akkor a csend éled fel
Lent a déli csempészekkel
Mert ők mögöttem, mert ők velem, ha kell
Utca csendélet, mert a mi utcánk a csendé lett
Mikor fekszik a blokk, akkor a csend éled fel
Lent a déli csempészekkel
Mert ők mögöttem, mert ők velem, ha kell
Haver!
[Filo]
Gyerekek arcán nézd, a remény lebeg
Mert a szemek tükrében is csak a szegény telep
Déli szeméttelep, ahol felébredek
Itt a Jagellók fektetik meg a legényeket
Apám, anyám úgy nevelt fel, mindig kemény legyek
Mert a forró nyarak után jönnek kemény telek
Én meg esküszöm a síromra, hogy feléd kezet
Többet nem nyújtok te gyökér, mert ti lenéztetek
[Smile of Hell]
Néha emlékszem, néha feledem,
Néha két lábbal állok ezen a kurva Közel-Keleten
A múltamat nem temetem, és neked nem terelem
Hogy a napsugár fényezi, az ütem vértezetem
Itt nincs vér a lemezen, az idegem levezetem
Melletted nyomom a gálya munkát, miből a szaromat fedezem
Utca csendélet, én az utcákért élek
Furcsa életképek, szívd magadba a képet
[refrén]
[Filo]
Itt a trolival a városban, a csík mit minden porlepte
Lófaszt nem érdekel a prezidente korrekt-e
Hallod torrente, visítsatok disznók
Milyen kelni felni nélkül nem bírod a diszkót
Sakkozok egy paraszttal
A fődíj, csak egy kalap szar
Álmok helyett engem, beborít a galambszar
Mégis marasztal, mert ide visszahúz
A szívem, Szeged zúzza, hogy délnek egy blues jah
[Smile of Hell]
Utcalámpa fénye világítja, a sötét utakat
Közben minden sarkon találok magamnak kutakat
Hopp egy 4-1, meg utána még 1
Így szebben szól a dalom, akármerre lépek
Te meg csak nézed, hogy kik ezek az állatok
Néha olyan street-re iszom magam, hogy bármit bevállalok
Eljátszom az állatot, vagy az állat játszik engem
Mert mi vagyunk az utcák, hangosan, vagy csendben
[refrén]
[Filo]
Itt csak az nem szalad el, hol farzsebben parabell
Hogyha para kell, hát állj oda, ez reppből paralel
Azaz gramma, a grammját lenn szívják rég az utcák
Telíti a tereket, a placcokat, a kockát
Ajándék az új nap, meglepetés a Kellogg's-ból
Megszokod a szagot, vagy a street az simán lebokszol
Pofon Lenox-tól vagy inkább egy Coops-tól
Legszebb napfelkelte nekünk csak a de-detoxból
[Ianaa]
Reggel negyed hat, nézem, ahogy kel fel a nap, óóó
Hogyan alszanak, alkonyattól hajnalig
Én csak járom az utcákat, az első harmatig
Én még, eladtam a lelkemet fél áron
Hogy kússzon a zene fel a vénámon
Utca csendélet, ahogyan én látom
Oh, ez az én álmom
[refrén]
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
