|
|
|
[refrén]
Utca csendélet, mert a mi utcánk a csendé lett
Mikor fekszik a blokk, akkor a csend éled fel
Lent a déli csempészekkel
Mert ők mögöttem, mert ők velem, ha kell
Utca csendélet, mert a mi utcánk a csendé lett
Mikor fekszik a blokk, akkor a csend éled fel
Lent a déli csempészekkel
Mert ők mögöttem, mert ők velem, ha kell
Haver!
[Filo]
Gyerekek arcán nézd, a remény lebeg
Mert a szemek tükrében is csak a szegény telep
Déli szeméttelep, ahol felébredek
Itt a Jagellók fektetik meg a legényeket
Apám, anyám úgy nevelt fel, mindig kemény legyek
Mert a forró nyarak után jönnek kemény telek
Én meg esküszöm a síromra, hogy feléd kezet
Többet nem nyújtok te gyökér, mert ti lenéztetek
[Smile of Hell]
Néha emlékszem, néha feledem,
Néha két lábbal állok ezen a kurva Közel-Keleten
A múltamat nem temetem, és neked nem terelem
Hogy a napsugár fényezi, az ütem vértezetem
Itt nincs vér a lemezen, az idegem levezetem
Melletted nyomom a gálya munkát, miből a szaromat fedezem
Utca csendélet, én az utcákért élek
Furcsa életképek, szívd magadba a képet
[refrén]
[Filo]
Itt a trolival a városban, a csík mit minden porlepte
Lófaszt nem érdekel a prezidente korrekt-e
Hallod torrente, visítsatok disznók
Milyen kelni felni nélkül nem bírod a diszkót
Sakkozok egy paraszttal
A fődíj, csak egy kalap szar
Álmok helyett engem, beborít a galambszar
Mégis marasztal, mert ide visszahúz
A szívem, Szeged zúzza, hogy délnek egy blues jah
[Smile of Hell]
Utcalámpa fénye világítja, a sötét utakat
Közben minden sarkon találok magamnak kutakat
Hopp egy 4-1, meg utána még 1
Így szebben szól a dalom, akármerre lépek
Te meg csak nézed, hogy kik ezek az állatok
Néha olyan street-re iszom magam, hogy bármit bevállalok
Eljátszom az állatot, vagy az állat játszik engem
Mert mi vagyunk az utcák, hangosan, vagy csendben
[refrén]
[Filo]
Itt csak az nem szalad el, hol farzsebben parabell
Hogyha para kell, hát állj oda, ez reppből paralel
Azaz gramma, a grammját lenn szívják rég az utcák
Telíti a tereket, a placcokat, a kockát
Ajándék az új nap, meglepetés a Kellogg's-ból
Megszokod a szagot, vagy a street az simán lebokszol
Pofon Lenox-tól vagy inkább egy Coops-tól
Legszebb napfelkelte nekünk csak a de-detoxból
[Ianaa]
Reggel negyed hat, nézem, ahogy kel fel a nap, óóó
Hogyan alszanak, alkonyattól hajnalig
Én csak járom az utcákat, az első harmatig
Én még, eladtam a lelkemet fél áron
Hogy kússzon a zene fel a vénámon
Utca csendélet, ahogyan én látom
Oh, ez az én álmom
[refrén]
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
