|
|
|
Filo:
Yo, ey oh, hey’ itt az F I L O.
Mert Isten szeret engem, én meg szeretem őt,
Mert mindig tartok dolgokat a szemem előtt,
Mert minden új nap nyújt valami felemelőt,
Azt, hogy holnap megbaszok majd egy fekete nőt.
Az utca kerül engem, én nem kerülöm őt,
Felneveltek, mint anyámék a karon ülőt.
Itt a vénámba méreg, mit a karomba lőtt,
Magyarország, hát ez lettél, kardjába dőlt.
Kérlek, adj még erőt, hogy érezzem, beat-ekre vérezzen a lelkem
Ne engedd azt, hogy vétkezzem.
Szeged szeretet, nem szervezet, mint KGB,
Szeretjük egymást mi, de nem a kp-ér’,
Mert a szívemet az rántja, ha a 2 szemem látja,
Hogy a könnyed az arcodat szántja.
Ő a terek barátja, neki vigaszág,
Lehet maréknyi, de azok igazán.
Engem szeret, de miért utál másokat,
Engem szeret, de mondd, miért nem válogat.
Isten nem figyel, Isten eltávon,
Isten tudom, van, de én már nem látom.
Ez már tényleg kifürkészhetetlen,
Hogy normális ember, meg művész se lettem.
Így hát ezúton üzenném Istennek,
Köszönöm, hogy ismerlek.
Refr.: (2x)
Ianaa:
Miért nem vagy itt, miért nem vagy mellettem,
Miért hagytál el, mondd meg, hogy mit tettem.
Szólj hozzám, téged kérlek,
Itt hagytál egyedül, és sötétben élek.
Smile of Hell:
Nekem mindenem a beatem, az érzék amit apám adott.
Nekem mindenem a szerelem, amit anyám rám hagyott.
Nekem mindenem az utca, ami felnevelt engem.
Nekem mindenem a hajnal, ami elvisz majd innen.
Isten merre vagy, én, már nem látlak, elhagytál engem
És már leszarom az imákat, üres szavak, amire nem érkezik válasz,
Egy elfeledett szerelem, hiába lázadsz.
Sokáig kerestem hol vagy, mentem és kutattam,
De csak béklyókat és büntetést találtam az utamban.
Az ördöghöz menjek, ő talán majd figyel rám,
Téged hiába várlak, elveszett a hitem tán?
Egy küldetés az életem, a múltam meg legenda,
Szívesen megyek, hogy ha kell, ha megállna a szívem ma.
Valaki hisz még benned, előttem templomok bezártak.
Bennem él még a remény, harcolok, míg elásnak.
Refr.: (2x)
Ianaa:
Miért nem vagy itt, miért nem vagy mellettem,
Miért hagytál el, mondd meg, hogy mit tettem.
Szólj hozzám, téged kérlek,
Itt hagytál egyedül, és sötétben élek.
Filo:
Yo, yo, a szobádban mormolod az imákat,
egy emelettel feljebb a gyerekek meg megtömik a pipákat.
Olyan bikákat szültek már Szegednek,
a vitát intézik, aztán temetnek el.
Uram mennék, de mondd meg, hogy merre kell,
Uram mennék, de másokat nem érdekel.
Engem fellöknek, én meg azt hittem, hogy fent vagy,
De nem látok mást, csak a felhőket.
Refr.: (2x)
Ianaa:
Miért nem vagy itt, miért nem vagy mellettem,
Miért hagytál el, mondd meg, hogy mit tettem.
Szólj hozzám, téged kérlek,
Itt hagytál egyedül, és sötétben élek.
Refr.: (2x)
SoH:
Miért nem vagy itt, miért nem vagy mellettem,
Miért hagytál el, mondd meg, hogy mit tettem.
Szólj hozzám, téged kérlek,
Itt hagytál egyedül, és sötétben élek.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
