|
|
|
Mutatok egy jobb világot gyere fogd meg a kezem
Nem néma a szám és mindig nyitva van a szemem
Elkorcsosult a világ és ezt megsinyli egy ember
De lehet egyszer a jókedvhez majd nem kell a kender
És az élet sem hazudtolja meg magát százszor
A gyertyám csonkig égett már éppen csak pislákol
Hunyoritasz,ha fényt látsz mert már megszoktad a sötétet
Az éjszaka nyel el és bennem mindent feléget
Érzések hada küzd azért,hogy túlélje az egészet
De a sok gondolat mára már mindent felemésztett
S mint egy erdőtüz pusztit és romba dönt álmokat
Másnak meg van adva ami nekem nem de csak válogat
Harcolok az élettel és ha nem takar majd palást
Én felgyűrt ujjal bevárom a kaszást
És ne kérdezzéttek azt ,hogy hova megyek
Mert nem értenétek úgyse én sem vagyok már gyerek
18 múltam és leküzdött az élet
De én felállok ha törik ha szakad és csak téged kérlek
arra,hogy láss egy kicsit az én szememmel
Állj az én lábamra harcolj Te a fegyveremmel
Én meg lepihenek kicsit és talán az álmomban
jobb világban élek és nem hiszek majd az átkokban
Ahol a boldogsághoz nem kell semmilyen szer
Bárcsak egy ilyen helyen ébrednék fel
Evezz más vizekre vagy hagyj élni nyugodtan
Nem borulok meg mégha lejárt köröket is futottam
A tollammal irt sorok kicsúsznak a kezemből
Végigmegyek az utamon semmi nem tántorit el ettől
A kezdettől a végig taposom fűbe a bánatot
Ha velem tartasz akkor lehet,hogy te is láthatod
Amit én,és ha téged bekerit a magány
Akkor áttöröm a kordont,és Veled lehetek talán
Felképelt az élet és én visszaadtam neki
Elmémnek szobáját egy pár képpel rakom teli
Ami emlékeztet arra,hogy vannak még jó dolgok
Minden sebhelyemre gyorsan visszarakom a gyolcsot
És,hogy olcsón megússzam én semmit sem kérek
Nem félek mert tudom,annyit még érek
Ha kapok egy pofont akkor százszor adjam vissza
De egyszer elmegyünk és maradhat minden tiszta
Rossz helyre születtünk lehet mi tettünk ilyenné
Hazudtunk magunknak és engem ez tesz feszülté
Mert fogságban vagyunk,még ha szabadnak is látszik
Ez a világ ahol élünk,van aki a tűz mellett fázik
Vagy ázik az esőben,mi meg leköpjük és megvetjük
Nem gondolunk rá este mikor az ágyunkat megvetjük
Megvesszük a javakat mintha számitana valamit
És nem vesszük a lapot,h ez démonokat szabadit
A Földre de azok sem rosszabbak mint mi
És majd észbe kapunk talán hogyha nem marad semmi
Elkárhozott lelkek nem kapnak bűnbocsánatot
De senkit sem érdekel és ez okozza a zárlatot
Evezz más vizekre vagy hagyj élni nyugodtan
Nem borulok meg mégha lejárt köröket is futottam
A tollammal irt sorok kicsúsznak a kezemből
Végigmegyek az utamon semmi nem tántorit el ettől
A kezdettől a végig taposom fűbe a bánatot
Ha velem tartasz akkor lehet,hogy te is láthatod
Amit én,és ha téged bekerit a magány
Akkor áttöröm a kordont,és veled lehetek talán
Nem felejtek,amit láttam örökre magamba zárom
Ha van itt valami jó én egyszer úgyis megtalálom
Van egy pár sorom amit felküldök az égig
De tény az,h tévhitben éltem és végig
Félrevezettek,de visszatértem az útra
Késztetett,h megpróbáljak újra meg újra
Végigjárni fájdalomból kirakott utcáin
Mint egy kirakó a létből és a szeretet buckáin
én mindig megcsúszok és egy vércsepp csöppen a kezemre
Mintha én kértem volna,vagy egyáltalán kellene
Kiismertem az életet mert csal minden játékban
Én is hamiskártyás vagyok de hiszek a jószándékban
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
