|
|
|
Egyre hidegebb az utca ahol minden nap kell járnom
Egyre hidegebb telek várnak,magányos éjszakákon
át a messzeségben járok,hol nem találhat meg senki
Hogy érthetnél meg ha nem tudod átlátni a kezdetet
és végzetet,a két kezed az ég felé kell nyújtanod
Ha sietsz még elérheted az utolsó vonatot
Mi kivisz innen és talán még vissza se kell nézned
Hagyj itt nyugodtan,nem is kell kérned
A megbocsátásom,hogy beletörődjek abba
Hogy a saját bűnöm az ami a testemet takarja
És minden nap szoritja torkomat a fájdalom
Mikor szánalom övezett tudtam egyszer átláthatom
A dolgokat,minden szónoklat hiába volt
Hogyha börtönömbe zárva,minden érzésem holt
Minden könnycseppem régen az arcomra száradt
és ha vád ért én mindig kinyitottam a számat
Számot csináltam,csak azt még nem tudtam,hogy kinek
Ha elestem feláltam és nem hátráltam meg senkinek
Fogadd el végre nem változok mert ez vagyok
A tűz mellett ülök,de még igy is megfagyok
Refrén:
A szinfalak mögött zajlik az életem,miért kérdezel
Ha nem érdekel válaszom egy mit sem érő félember
Szavai utoljára a füledig eljutnak
Kikörvonalazódik az árnyakból egy új útnak
A foszlánya,hol nem érdekből szeretnek
Hol a régi emlékek nem húznak vissza és nem kellenek
De itt hagyom a biztosat egy jobbnak reményében
Itt elveszik egy ember saját erényében!
Nem tudom mit várok el az emberektől általában
Ha bárkit hagynak megfulladni a saját bánatában
Ha kell valami csak akkor tudnak szépen nézni
És kérni a jobbat pedig nem győznek félni
Az ismeretlentől ami beburkolja őket
Nem értem a világot és nem értem a nőket
Mit vársz pár szótól örökre együtt
Hazudni bárki tud,még ha a sors küldött
is hozzám,nekem akkor is fáj a szoritásod
Engedd el a kezem végre,nem kell a vakitásod
Ha szeretsz akkor mutasd,hiszen semmi sincsen ingyen
De ha te mondod elhiszem,persze neked mindent
Én vigyázok rád,ha kell én megfogom a kezed
Mindig tudd mi a baj és hogy milyen szándék vezet
Vagy bolyongsz a sötétben vagy keresel egy kiutat
Nem határozmeg senkit az hogy milyen álarcot mutat
Refrén:
A szinfalak mögött zajlik az életem,miért kérdezel
Ha nem érdekel válaszom egy mit sem érő félember
Szavai utoljára a füledig eljutnak
Kikörvonalazódik az árnyakból egy új útnak
A foszlánya,hol nem érdekből szeretnek
Hol a régi emlékek nem húznak vissza és nem kellenek
De itt hagyom a biztosat egy jobbnak reményében
Itt elveszik egy ember saját erényében!
Minden nap a kiutat keresem ebből a világból
Mert nem tanulnak az emberek a szarvashibákból
Felöltenek egy jelmezt és már el is van intézve
Aki nem csatlakozik az rosszul van megitélve
Itt élve megtanultam csak magamra számithatok
Ámithatok bárkit,és rábirhatok dolgokat
De hallgatni arany,és az mindennél többet ér
Anyagiaké a szó itt már nem számit a vér
Semmit nem ér a szavam,mert nem hallja meg senki
Néha befordulok és néha úgy érzem hogy ennyi
De még hallgatják a zeném,még van mondanivalóm
Még szeretnek páran,Még nem érdekel az állam
addig nem fogom be a szám,nem borulok meg előtted
Másokhoz hasonlóan,Már te is ellötted
Az utolsó golyót a tárban,ne nézz vissza
Csakha érdekel a sorsom és a lelkiismereted tiszta.
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
