|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Idegen tollak |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 6:56 |
| Szövegírók: |
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij Földes László Vysockij Vladimir Semenovich |
|
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij |
|
| Kiadó: | ShowTime |
| Stílus: | blues-sanzon |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Álmomban sárgák a lángok,
s a torkom is füstös lett.
Hé, ne siess! Hé, ne siess!
A reggel még bölccsé tehet.
De a reggel rég nem olyan,
már sosem olyan, olyan víg.
Szívod hát megint, éhgyomorra,
Vagy iszol, amennyit bírsz, újra, újra.
Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor.
És sokszor sokszor sokszor sokszor,
Még egyszer – Te ki vagy?
Még egyszer – Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.....
Kocsmákban zöld füst, fehér szalvéták.
Koldusnak, bolondnak mennyország.
De Nekem, a madárnak kalitkám.
A templomban bűz és félhomály.
Papok szívják a tömjént.
Hé barátaim, nézzetek ide!
Még a templomban sem,
még az Úr előtt sem,
Nem úgy megy, ahogy kéne.
Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor
És sokszor sokszor sokszor sokszor,
Még egyszer – Te ki vagy?
Még egyszer – Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.
Mászok a hegyre lihegve.
Ne változzon semmise.
A tetőn állt egy égerfa,
a hegy alatt meggyfa,
Legalább a hegyoldal
borostyánnal legyen tele.
Micsoda örömöm lenne benne!
Ha, valami, valami még kéne!
Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor
És sokszor sokszor sokszor sokszor,
Még egyszer – Te ki vagy?
Még egyszer – Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.
Át a mezőn, a folyó felett
Sötét van, sehol az Isten.
A selymes réten búzavirágok.
Hosszú az út, amin járok.
Az út mentén sűrű erdő,
telis-tele boszorkánnyal.
Az út végén ott áll,
A vérpad, a bárddal.
Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor
És sokszor sokszor sokszor sokszor,
Még egyszer – Te ki vagy?
Még egyszer – Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.
Lovak táncolnak a porban,
lassúak, kezesek, lusták.
Az út mellett minden tönkrement,
a kocsma, a templom, semmi se szent!
Semmi sem olyan, semmi sem az.
Óh, gyerekek, most már látom,
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.
Nem olyan, nem olyan barátom.
Semmi sem olyan, semmi sem az.
Óh, barátaim, most már látom,
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.
Nem olyan, nem olyan barátom.
Semmi sem olyan, semmi sem az.
Óh, barátaim, most már látom,
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.
Nem olyan, barátom.....
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
